Bolondokháza 3.0 - Szaladgálj a folyosókon, senkit sem zavar.
intro
dalszöveg
lemezkritika
interjú
kép
guba zoli
link
mp3
szex
Bolondokháza 3 Lemezkritikák


Wyclef Jean - The Preacher's Son (2003)

Jó jel: újabb, szokás szerint eklektikus és ugyanakkor összeszedett lemez a Prédikátor fiától. :) Egy év telt el a Masquerade óta, közben kiadóváltás történt, illetve saját kiadó (J Records) jött létre Clive Davis együttműködésével, és persze ott van még a válogatáslemez (feltételezem, hogy az elhagyott kiadó még egy bőrt le akart húzni a tulajdonában lévő hanganyagról).

A Wyclef-Jerry Wonder páros stílusa maradt a régi (bár messze az eredeti Fugees-hangzástól): egy kis reggae, egy kis soul, egy kis ez-az, és szinte sehol nem jön szembe velünk olyasmi, amit szigorúbb értelemben vett hip-hopnak nevezhetnénk. Igen, ehhez a zenéhez túl szűk a hip-hop kategóriája. Wyclef is egyre kevésbé tekinthető rappernek, inkább hajlik az éneklés felé.

01 Intro

Ha jól értem, Steve Harvey komikus mond köszönetet Clefnek, hogy részt vehetett ebben a vállalkozásban. És persze polírozza a lemezt. :) Közben a következő dal alapja hallatszik halkan.

02 Industry

Amint meghallottam, azonnal libabőrös lettem. De azt azért hozzá kell tennem, hogy elég három hangot kiválasztani, hogy hip-hop szülessen belőle. De tudni kell, melyik legyen az a három hang. :)

Ez esetben szerény nyomott véleményem szerint igen kellemes az a pár hang, ami ismétlődik: egy csipet Jimmy Ruffin "What Becomes of the Broken-Hearted" dalából. Bár ez lényegtelen, mert van egy tippem, hogy hazánkban ismeretlen ez az úriember.

Clef ismét békepárti üzenettel jön elő, a hip-hop kölcsönös üzengetésekkel és rejtélyes halálozásokkal teli világára vonatkoztatva John Lennon "Imagine"-jének koncepcióját: képzeljük el, mi lenne, ha... még élne 2Pac, Biggie, Jam Master Jay, Big Pun, Left Eye, Aaliyah, Freaky Ty, ha nem rivalizálna Nas és Jay-Z, Ja Rule és 50 Cent, Benzino és Eminem, Eve, Foxy Brown és Lil' Kim.

Szerinte a fekete zene szívélyesebb hangulata a feketék egymás ellen elkövetett erőszakos cselekményeinek csökkenését hozhatná, tehát általánosságban a közösségre is jó hatással lehetne.

03 Party to Damascus (közr. Missy Elliott)

Egyszer csak azt vettem észre az MTV-n, hogy Wyclef Missy Elliottal osztja az észt. (Mivel ez volt a felvezető kislemez.) Persze, Clef kommersz, de nem gondoltam volna, hogy erre is vállalkozik. Azt mondtam, jó-jó, de ennél azért többre is képes lenne.

Sebaj, nincs mindenki beoltva a táncolható zenék ellen, ezért gondolom, rajtam kívül mindenki másnak tetszett ez a "Party to Damascus". Szaszának nagyon, az "I told ya!" rész különösen. :) Tehát félretéve a személyes véleményt, valami mást is a dalról: a zene inkább Missy stílusára hajaz. Gyors tempójú, a klubokba szánt darab.

Wyclef persze énekel is, nemcsak rappel, sőt... És mintha héberül szólna az a pár szó, hogy "Bo habibi, nishtage'a"?

04 Celebrate (közr. Patti LaBelle, Cassidy)

LaBelle kisasszony hangja mellé country szól a képzeletemben, és westerncsizmás férfiak kortyolnak a sörükbe. Mintha itt is lenne egy efféle íze az egésznek. És itt jön ki, hogy valóban mennyire botfülem van: az ő stílusa az urbánus soul. Cassidy feltörekvő rapper (debütáló lemez 2004-ben: "Split Personality", második lemez idén, 2005-ben: "I'm A Hustla").

Múltidézés: kolbászt sütnek, békesség, közösségi lét, gyerekek szaladgálnak az utcán, fagyiznak. Sehol sincs erőszak. Hát, nem egy gengszter-nóta. :)

Wyclef itt is félúton halad az éneklés és a rappelés között, már kezdem megszokni. Cassidy stílusa harapósabb, mármint nagyobb becsvágyat érzek ki belőle, de ilyennek is kell lenni a pályafutás elején.

05 Baby Daddy (közr. Redman)

Mostohaapáknak szánt dal. Wyclef rátalált arra a szűk piaci résre, amivel eddig senki sem foglalkozott. Nem tartozom a célcsoportba, de ettől még akár tetszhetne is a dal. De nem.

Wyclef itt is énekel. Aki rappel, az Redman. Azt hiszem, hogy a Method Mannel alkotott párosban jobban működik, Wyclef túl jólfésült hozzá. "Wyclef, you know you rule hip-hop" - azt hiszem, ezzel sokan vitatkoznának, még én is. Az igaz, hogy számomra Wyclef az egyik legmeghatározóbb arc a stílusban, de azért nem kell túlbecsülni. Még jó, hogy Redman egy számomra ugyancsak fontos arcot is emleget: "Listen, I'm the boss, if you do what I say /
Like Nas, the world is yours, let's go
". :D

06 Three Nights in Rio (közr. Carlos Santana)

Wyclef, ne mondd már, hogy Rióban hűvösebb az idő, mint New Yorkban. Szerintem annyi az egész, hogy Rióban jobban készítik a Margaritát. :D

Úgyhogy három estét fogunk eltölteni Wycleffel és Carlos Santanával (négy perc alatt) Rióban. Logikus következtetés, hogy gitáralapú, fúvósokkal díszített, latinos hangulatú, énektúlsúlyú dal ez itt, néhol persze tempóváltással, ekkor rappet hallunk.

Megtudjuk, hogy az álmodozás a riói útról védekezés volt a valósággal szemben. De most már nem kell kilenctől ötig krumplit sütögetni a gyorsétkezdében, vagy hallgatni, hogyan veri a szomszéd a családját, mert megvan a pénz az útra.

És egy prédikátor fiától nem maradhatnak el a bibliai hasonlatok: "Now my daddy, he can rest in peace / From the belly of the beast to the sunniest beach, let's go".

07 Class Reunion (közr. Monica)

Osztálytalálkozón felelevenednek az iskolai vonzalmak, de a rajongottakat elragadta az alvilág, amiről már tudjuk, hogy nincs romantikája. Monica és Wyclef énekelnek, semmi rap.

08 Baby

Tisztázzuk: old school alatt ezúttal nem Grandmaster Flash, Sugar Hill Gang vagy Afrika Bambaataa értendő. Wyclefnek az old school annyi mint Marvin Gaye, Teddy Pendergrass, Stevie Wonder, Danny Hathaway. Szóval régi lassúzós soulzenék. (Smokey = Smokey Robinson? Vagy csak elképzeltem egy ilyen nevet?)

Erre számíts. A fent említettek nyomdokain próbál lépdelni Wyclef. Lassul a mozgás a táncparketten, a párok még jobban összekapaszkodnak, Clef pedig (nem meglepő) elkezd énekelni a szerelemről, a lassú és érzéki masszírozásról.

A konzervatívabb raprajongók szerintem itt és most kidobják a lemezt, vagy legalábbis a következő tételhez lépnek. Magam csak azért nem teszem ezt, mert nem olyan rosszak azok a lassúzós soulzenék. :) Még az sem rontja el a kedvem, hogy Wyclef hangja hamis néhol.

09 I Am Your Doctor (közr. Wayne Wonder, Elephant Man)

Ezúttal a jelenkori dancehall jeles képviselői, Wayne Wonder és Elephant Man bővíti a közreműködők sorát. De szó sincsen dancehallos lüktetésről, ez a szerzemény is közelebb áll a soulhoz. Nem ismerem Wayne Wonder saját zenéinek stílusát, de ehhez a Don Juan-hanghoz lassabb, R&B-vel kevert dancehallt képzelek. Ő is inkább énekel, nem rappel. És ez nem szemrehányás.

De mégis felüdülést jelent Elephant Mantől az ugyancsak csajozós, de gyorsabb, lendületesebb szövegelés. Ja, és majdnem elfelejtettem: chiropractor = gerincorvos.

10 Linda (közr. Carl Restivo)

Wyclef elég jól tud gitározni. :) Itt egy szerelmi bosszú aláfestéseként szolgál a gitáros, női vokálos zene. És bár hősünk rappelni is elég jól tud, erről itt nem bizonyosodhatunk meg, mert ezúttal is az éneklést favorizálja. De legalább nem szól hamisan a hangja, mint kettővel korábban.

Újabb bibliai hasonlatok: "Someone stop Linda (Samson fell for Delilah) / Someone stop Linda (Ahab fell for Jezebel) / Someone stop Linda (King David fell for Bathsheba) / And coming in the mist / Linda wants the head of the Baptist / Someone stop Linda / He don't even know she's coming".

11 Take Me as I Am (közr. Sharissa)

Ismerős elképzelés: erre a lemezre is kell egy szerelmes dal, R&B-s női vokállal dúsítva. Mary J. és Claudette után most Sharissa kerül sorra. Ez az, amit el lehet adni a zenetévéknek. Szóval rádióbarát.

A szerelmen belül egymás feltétel nélküli elfogadása és támogatása szolgáltatja a témát, aranyosan egyszerű fogalmazásban. És még a zene is kiválóan illik a témához. És még Sharissa hangja is rendben van. Lágyabb, mint az előző lemezen, a "You Say Keep It Gangsta" végén, de ez érthető és elvárható is.

A nótát felfedeztem az imádnivaló Igazából szerelem (Love actually) filmzenéi között is, de nem emlékszem, hogy a film során is elhangzott volna. De mindegy is.

12 Grateful

Igen, Wyclef elég jól tud gitározni, ismét csak ezt tudom mondani. Ezúttal afféle énképet és a létezés okán Istenhez szóló köszönetet tár elénk a refrén során: "A man with a guitar, a dude from the streets / A cat with a song, a ReFugee MC / Wyclef Jean, a Fugee for life / A preacher's son, first one on the run / I'm grateful that I haven't been shot / Stopped by the cops and they didn't find a glock / W-Y-C-L-E-F, I'm grateful".

Az egyik kedvencem a lemezen és a leginkább személyes dal Wycleftől (a "Daddy" mellett, lásd az előző lemezt). Jól összesimul a gitár az ütemmel, a refrén alatt is ott/annyira vannak jelen a cinek, ahol/amennyire kell.

Legutóbb akkor hallottam, hogy egy rapper nemzedéki inspirátornak nevezi magát, amikor Sticky Fingaz (Onyx) vetemedett erre, még a "Slam" idején, 1993-ban. Nem azt mondom, hogy nem érzem megalapozottnak Wyclef állítását, mert meggyőzőek az érvek, a pozitív üzenet, a "ha nekem sikerült, neked is sikerülhet".

13 Next Generation (közr. Scarface, Rah Digga)

Katie jutott eszembe, a tizenéves agyhalottak... (Lásd: Nekünk ez...) A gettó és a rajta kívül is tapasztalható, általános nagyvárosi elidegenedés kitermeli a maga lelkibeteg nemzedékét, a szülő-modellek hiánya miatt elégtelen lesz a szocializáció, így alakulnak ki az újabb izolált személyiségek. Konfliktusokkal teli kommunikáció, a fegyelem hiánya, egyebek.

Wyclef persze itt is inkább énekel. :) A tudatosságot és az összefogást javasolja megoldásként. És átírja Jézus egyik mondatát, az ő apjának birodalmában Biggie, 2Pac, Mózes, Ábrahám és Jason (Jam Master Jay) együtt zenélnek...

Scarface (Geto Boys, Def Jam South-igazgató) megbízhatatlan barátokról, hazugságokról, közönyös világról beszél a maga nyersebb stílusában. Rah Digga is mérges, egyedül felnövekvő fiatalokról szónokol, 8 milliárdba kerülő háborúról és csökkenő iskolatámogatásokról...

14 Rebel Music (közr. Prodigy of Mobb Deep)

A címből Bob Marley okán reggae-re számítottam. Békepárti, az igaz, de több köze nincs hozzá.

Békepárti, mert Wyclef ezúttal is a kulturált együttélésre biztat, olyan formában, ami közelebb áll a rappeléshez, de azért mégsem az. Úgy látszik, egyre hangsúlyosabb nála az éneklés.

A Fugees többi tagjával is kibékülne, majd igazolva látom a Marley-párhuzamot ("Just pumping Bob Marley rebel music now"). Rasszizmus, hajléktalanok és fegyverek nélküli világot szeretne a gyerekeknek, de amíg ez nem valósul meg, mindig lesz Rebel Music.

Prodigy (a Mobb Deepből) rappel, ha már Wyclef nem teszi meg nekünk. A hazugságok, átverések miatt a szenvedéssel szemben kialakult immunitásról.

15 Who Gave the Order (közr. Buju Banton)

Végre reggae! :) Karibi hangulattal körítve. Szokás szerint békepárti üzenet, társadalmi tudatossággal. De emészthető, kellemes, laza csomagolásban.

A feltett kérdések válasz nélkül maradnak, a város tele hazugságokkal, manapság sajnos már nem szaladgálnak Martin-szintű polgárjogi harcosok az utcán. Szinte végig Buju Banton viszi a dalt, Wyclef mintha csak a háttérben énekelne (néha beszáll egy-egy sorral). Ez így is kiváló.

16 Party by the Sea (közr. Buju Banton, T-Vice)

Újra Buju Banton, de felpörgünk, mert ez nem más, mint tengerparti buli. :) Előrevetíti a a kreol nyelvű lemez érkezését. Pontosan, mivel a "Welcome to Haiti - Creole 101" albumon is szerepel.

Emlékeztet a Carnival végén található azonos című őrületre. :)

17 Party to Damascus (Remix) (közr. Missy Elliott)

Az induláskor hallható eredetihez képest változás, hogy lecserélték Wyclef két strófáját, hosszabbak lettek. A véleményem ugyanaz maradt.


Prédikátor fiához illő kinyilatkoztatás: Industry, Three Nights in Rio, Baby, I Am Your Doctor, Linda, Take Me as I Am, Grateful, Who Gave the Order, Party by the Sea

Olykor mellényúl a húrok pengetése közben: Party to Damascus, Celebrate, Baby Daddy, Class Reunion, Next Generation, Rebel Music, Party to Damascus (Remix)

Inkább tegye le a lantot: ---

Hááát... Na jó, azért nagyobbrészt mosolygok. Elsőre nem tetszett, de többszöri hallgatás után igenis kezdtem megszeretni. Wyclef most ilyet akart alkotni, ez a mondanivalója. Nagyjából azt kaptam, amire számítottam, bár elvártam valami fejlődést.

Igen rokonszenves számomra, hogy Wyclef számára minden gettó fontos, a haiti szegénytelepek ugyanúgy, mint New Jersey koszos utcái, vagy Dél-Afrika nyomornegyedei. És a globális szemlélethez illően számos kultúrából merít egy keveset. Ha trendi liberális lennék, azonnal előjönnék a multikulti kifejezéssel. :)

Mindig igyekszem tudatos rapzenéket hallgatni, a olyasmiket, amik túlmutatnak az erőszak-kábítószerek-prostitúció alaptémáin. Hogy a Ludditákat idézzem, "Kétszer-kétszer-kettő: / nekem nyolc, hogy ettő' / kezdődik nálad a gettó. / Bár inkább Dzsepettó meséje, / dettó úgy van megírva, / nettó három szóval: UZI, strici, k***a." Ezért a békepárti, társadalmilag kritikus szövegek is szimpatikusak.

Még az sem igazán zavar, hogy Wyclef egyre kevésbé írható le a rapper szóval. Már mondtam, hogy a kísérletezgetés viszi előre a világot, még ha fel is robban néha egy pár tudós. :)

Azonban ez csak egy botfülű fehér srác véleménye. Mi a tiéd?

(vissza a kritikákhoz)