Bolondokháza 3.0 - Szaladgálj a folyosókon, senkit sem zavar.
intro
dalszöveg
lemezkritika
interjú
kép
guba zoli
link
mp3
szex
Bolondokháza 3 Lemezkritikák


Wyclef Jean - The Ecleftic - 2 Sides II a Book (2000)

A zseniális debütáló album után három év szünet. Közben világkörüli turné. A Fugees már sehol. Mire képes ezek után a haiti prédikátor fia?

Szeretném elkerülni azt a csapdát, hogy az első lemezhez hasonlítsam ezt, már csak azért is, mert gyenge lábakon állna az összevetés. És önmagában véve sem olyan kiváló próbálkozás ez az Ecleftic. Vegyük sorjába'.

1

Columbia Records

Clef telefonál, a vonal másik végén Tommy Mottola, a Columbia lemezkiadó feje. Tommy és a távol-keleti piac menedzsere egy újabb Fugees-lemezt várnának el, de Wyclef nem tud azzal szolgálni.

2

Where Fugees At?

Szinte zavaróan egyszerű a zene. A felvétel a Booga Basementben készült, abban a stúdióban, ahol négy évvel korábban a The Score. A párhuzamok itt véget is érnek.

Mindenki a Fugees újraalakítását várja el Wycleftől, amitől ő nem is zárkózna el. Ugyanakkor a két strófát úgy is vehetnénk, mint Pras és Lauryn felé címzett fejmosást: "We used to rap, now y'all wanna come and get me with a bat?"

3

Kenny Rogers - Pharoahe Monch Dub Plate
(közr. Kenny Rogers, Pharoahe Monch)

A Carnival során emlegettem, hogy bármi megtörténhet. Itt éppen a hip-hop és a country ötvöződik. Ne nevess.

Bárcsak ne ötvöződne. Nem mintha annyira rettenetes lenne, egyszerűen csak rossz. És nem hiszem, hogy egy átlagos hip-hop rajongó fel lenne készülve erre. Én sem vagyok. Nagyon hülyén hangzik, mikor Kenny Rogers rockos countryzenéje mellett Wyclef a gettót szólítja meg... Pharoahe Monch lendületes szövegelése azért segít valamennyit.

"Henny got me tipsy tipsy" - mondja Clef, de még ez sem lehet magyarázat egy ennyire durva kísérletezésre. Ezzel túl messzire csatangolt a hip-hop határainak feszegetésében. Ez nem country és nem hip-hop.

4

Thug Angels (közr. Small World)

Próbálkozás a déli hip-hop, a Dirty South területén. Manapság Lil' Jon és barátai képviselik az említett stílust. Wyclef zenei irányvonala távol áll ettől, bár úgy érzem, a rá jellemző eklektika eleve kizárja az egyértelmű stílusmeghatározást.

Basszusgitárból származik a zene egy része, ez tetszik (néha megfeledkezem róla, hogy Wyclef tud gitározni). Az már kevésbé, hogy Wyclef beszédritmusa mintha nem passzolna az ütemhez (lemarad vagy előrerohan). Atlantába tartva bajba keveredik és börtönbe is. Small World versszakát és a zárásnál a torzított hangot sem tartanám meg az emlékezetes dolgok között...

Nagyjából ennyiről szól. Ja, és a rendőri erőszak emlegetésénél Wyclef előreutal a "Diallo"-ra, hogy miért, azt majd ott. Legvégül jön egy kreol nyelvű strófa, feleslegesen.

5

It Doesn't Matter (közr. Melky Sedeck, The Rock)

Az első igazán élvezhető nóta az Eclefticen és az első kislemez anyaga. Azzal együtt is tetszik, hogy a kluboknak szánták, egyszerű, táncolható zenével. Bevallottan: "Yo this is strictly a club record".

A skás lüktetés fogott meg - ne érts félre, nem a megszólalás hasonló, hanem a ritmus. Bár a refrén alatti szaxofon sem cáfolja meg a ska-párhuzamot...

A nyers férfihang Sziklától, a pankrátortól származik. (Őt nemrég, mármint idén, 2005-ben láthattuk a filmvásznon, a meleg verőlegény volt a Csak lazán - Be Cool során.) A refrén során Wyclef sorolja, hány Bentley-t vett, milyen házat Rióban, mennyire tele a zsebe lével, a Szikla pedig letorkolja: mindez nem számít. Mert ha az ember nem osztja meg mással, amije van, a nincstelenek a gettóban elvesznek tőle mindent. (Kiváncsi lennék, Wyclef milyen gyakran jár a gettóban a Bentley-jével. :D Bár nála sosem az utcai hitelesség volt fontos, hanem a kreatív kísérletezgetés.)

A határozott női hangot Melky, Wyclef húga szolgáltatja. megjegyzendő, hogy a "911" kislemezen szereplő koncertfelvételen nem szól ilyen jól, mintha megbicsaklana a hangja. Azonban itt kiváló.

6

911 (közr. Mary J. Blige)

Második élvezhető dal, második kislemez. Lassítunk, gettószerelem, Mary J. Blige soul-dívával (úgy látszik, ekkor még nem a táncolható zenés korszakát élte). És akusztikus gitárral. Nem túl bonyolult akkordokkal, rádióbarát ez a dal. Melyik nem az? :D

A gitár mellett Wyclef nem rappel, hanem énekel. Ekkoriban már felmerült bennem, hogy hasznosabb lenne, ha néha nem erőltetné a rappelést, bizonyíték: "Thug Angels". És a hangja remekül illik a dallamos urbánus zenékhez.

Ugyanazt tudom mondani itt, mint amit a "Mona Lisa" esetében:
az a fajta dal, mit hallgatva a nő leengedheti a haját, a srác pedig nekiállhat megölelgetni. :) Melankólia, a klipben esik az eső, Mary J. Blige pedig igen jól fest.

7

Pullin' Me In

A Bentley-k után underground hip-hopot emlegetni, ez is hülyén hangzik. És mit keres itt az operába illő ének?

Wyclef mintha szeretné megmutatni, hogy tud nyers is lenni és odamondogatni a keménykedő MC-knek. Az a baj, hogy itt is erőltetettnek és töredezettnek érződik a beszédtempója, emiatt kevésbé jön át az üzenet (hogy Clef nem felejtette el, honnan indult, míg mások igen).

A zene tényleg nyersebb a megszokottnál, zaklatott zongorával, de nem hiszem, hogy Wyclefnek keményítenie kellene a stílusán ahhoz, hogy meg tudja szólítani az utcai közönséget.

8

Da Cypha (közr. Supreme C, Marie Antoinette, Hope)

Becsülendő, hogy a befutott ember feltörekvő kezdőket is a mikrofonhoz enged, de remélem, ez a merítés nem reprezentatív a fiatal rapperek halmazára nézve, mert akkor bajban lennénk.

A bevezető szerint a Refugee Camp tagjai kocsikáznak, a refrén alatt irritáló szirénahangok szólnak, az újoncok pedig nem rendelkeznek szirénhanggal. Marie Antoinette sorai távol állnak a királyitól, Supreme C csak fényezi magát, Hope pedig bebizonyítja, hogy a feszültség önmagában nem elég a jó szövegeléshez. Sebaj, a "Perfect Gentleman" idejére formába lendül.

Wyclefnél kezd körvonalazódni egy utcai gyilkosság története, de csak lóg a levegőben, nem kapcsolódik az előző szakaszokhoz.

9

Runaway (közr. Earth, Wind & Fire, Product G&B)

Ezúttal a diszkó-funky zene legendái és az újkori ghetto & blues képviselői kaptak meghívót Wycleftől. Azonban ez itt erőtlennek tűnik ahhoz képest, amire az Earth, Wind & Fire képes lenne. És a Product G&B lendülete sem jön át. Nem rossz, de sokkal jobb is lehetne...

Harmincasok-negyvenesek el tudnak lötyögni az ilyesmire, másra nem jó. A téma a mindennapok előli menekülés, a szegénység, de csak felületesen.

10

Red Light District

A turnébusz Wyclef kérésére megáll a piros lámpás negyedben. :D

11

Perfect Gentleman (közr. Hope)

Elsőre zavaróan hangzó, de megszokható szintetizátoros muzsika hallik. De mégsem olyan, mintha a kvázi vak zongoristát hallanám az Örs aluljáróban. :D

Az előjátékhoz illően fizetős hölgyekről van itt szó, afféle pop-rap körítéssel, amit nem vártam volna Wycleftől... Hope gyors szövege itt ül, mármint célba talál. Képzavar, tudom.

Azt hiszem, Wyclef talán még csak az elektronikus zene területén nem kirándult (na jó, ott van még a jazz is), bár ez sem igaz, mert az aktuális dalhoz kiadott kislemezen szerepel egy house-változat is. :) Hiába, másfajta közönséget sem árt megnyerni néha.

12

Low Income

A Péntek esti gáz (Next Friday) című Ice Cube-film egyik dala. A zene gitár, szaxofon, cinek, dobok kellemes, gyors elegye.

Köszönet Wycleftől a környéknek. Mert híresség válhatott belőle. És visszapillantás a múltra. Mindenki a hétvégét várja, nem akar reggelit készíteni, munkába menni, hála Istennek már péntek van.

13

Whitney Houston Dub Plate (közr. Whitney Houston)

A "My Love is Your Love" rövidebbre vágva és mintha élőben... Az eredeti jobban szólt.

14

However You Want It

Visszafogott minimálzenébe csomagolt odamondogatás Canibus felé. Nem lenne rossz, csak 1. nem szeretem az üzengetős nótákat, 2. a zenéből hiányzik az a valami, amitől nem nem rossz, hanem lesz.

Olyan, mintha Wyclef csak úgy odatette volna ezt a számot, nem fektetett bele túl sok energiát. Talán nem akarta túllihegni ezt a Canibus-ügyet.

15

Hollywood to Hollywood (közr. Small World)

Francia sanzonból idézünk? És lassítunk ismét. Nem árt.

A refrén ismét csak Wyclef énekéből áll, és jól. :) Viszont Small World itt is olyan teljesítménnyel áll elő, amit nem mernék teljesítménynek nevezni.

Majdnem elfelejtettem: a téma az, hogy Hollywood és tágabban értelmezve a pénz, a hírnév megbolondítja a rappereket, hajlamosak elfelejteni, honnan indultak. És csodálkoznak, hogy a környék nem fogadja vissza őket.

16

Diallo (közr. MB 2, Youssou N'Dour)

Reggae-s, lassú óda Youssou N'Dour dünnyögésével Amadou Diallo emlékére. Végre ismét egy igazán élvezhető dal. Ezt még az sem ronthatja el, hogy az elején amatőr módon hangzanak a lövések.

A Diallo nevű haiti férfit tévedésből ölték meg a New York-i rendőrök, negyvenegy lövéssel. A pénztárcájáért nyúlt, de azt hitték, fegyvert vesz elő. A bevezetőből kiderül, hogyan.

17

Something About Mary

Marihuánapárti mondanivaló, gitáralapú lazulás, az elején a '99-es Woodstock-fesztivált idézve. Kellemes dal, még ha nem is értek egyet az üzenettel. :) De nem is kell mindenben egyetértenünk.

A zárást rokonszenves nevekből összálló névsor alkotja: Jimi Hendrix, Carlos Santana, Steve Vai, BB King, Eric Clapton, Bootsy Collins és a producertárs a Refugee Campből, Jerry Wonder.

18

Bus Search

Közjáték, Martin Luther King rendőrellenes lázító beszédéből származó hangmintával. Közúti igazoltatás és a turnébusz átkutatása.

19

Wish You Were Here

Senki sincs biztonságban Wycleftől, a Pink Floyd sem. :) Nem hittem volna, hogy egy rappernek eszébe jut az angol progresszív rock nagyjaihoz nyúlni.

Szóval váratlan dal, de működik. Szerintem a közönség nagyrésze nem is sejti, hogy ez itt Pink Floyd. Tényleg a Hold sötét oldalára, feltérképezetlen területre visz minket Wyclef. ezt szokta... :D


Magabiztos útkeresés és rátalálás: It Doesn't Matter, 911, Perfect Gentleman, Low Income, Diallo, Something About Mary, Wish You Were Here

Néha elbizonytalanodnak a lépések, de sikerül a célbaérés: Thug Angels, Pullin' Me In, Runaway, Whitney Houston Dub Plate, However You Want It, Hollyhood To Hollywood

Kozmikus, reménytelen eltévelyedés: Where Fugees At?, Kenny Rogers - Pharoahe Monch Dub Plate, Da Cypha

Hullámzó színvonal, szerteágazó kísérletezés, néhol gyenge eredményekkel. Nem egységes koncepció, nehezebben emészthető hangzóanyag. Nagyon jó szerzemények és nagyon rosszak váltakoznak, szinuszgörbén hullámvasutazunk. A mikrofonnál méltatlanul meginvitált vendégek váltják egymást, és néha Wyclef sincs formában. Távolodik attól a hangzástól, amivel befutott (Fugees + az első saját lemez). Ha tartja a szintet, nem baj, hogy más, hogy változik.

Azonban ez csak egy botfülű fehér srác véleménye. Mi a tiéd?

(vissza a kritikákhoz)