Bolondokháza 3.0 - Szaladgálj a folyosókon, senkit sem zavar.
intro
dalszöveg
lemezkritika
interjú
kép
guba zoli
link
mp3
szex
Bolondokháza 3 Lemezkritikák


US3 - Hand on the torch (1993)

A ritmus ösvényein tett ösztönös utazások során (© ATCQ) most visszakanyarodom a jazz-raphez. Az US3 számomra fontos tényező ebben a fajta zenében, még ha más is a koncepciója, mint a Gang Starrnak vagy a Jazzmatazz-sorozatnak.

Az US3 alapja az, hogy a kilencvenes évek elején egymásra talált Geoff Wilkinson koncertszervező, jazz-zeneszerző és -lemezlovas és Mel Simpson, tv-műsorokhoz és reklámokhoz zenét író billentyűs. A közös zenei ízlésből következett az együttes munka, a kedvenc jazz-hangminták felhasználása saját zenei környezetben és az eredmény, a The Band That Played The Boogie kislemez a Ninja Tune kiadónál.

A páros kislemeze a Blue Note jazzkiadó hangmintáit használta fel, engedély nélkül. Felelősségrevonás helyett a Blue Note előremutató és üdvözlendő lépésként engedélyt adott a duónak a kiadó teljes hangarchívumában való bóklászásra.

A Wilkinson-Simpson duó azonnal munkába kezdett, zenekart (Gerard Presencer, Dennis Rollins, Mike Smith, Steve Williamson, Ed Jones - fúvósok, Tony Remy - gitár, Matt Cooper - billentyűk) és több rappert csődítettek össze (Kobie Powell, Rahsaan Kelly, Tukka Yoot). Az összejövetelek 1993-ban eredményhez vezettek, megjelent a Cantaloop (Flip Fantasia) sláger és a Hand on the Torch nagylemez.

01. Cantaloop (Flip Fantasia)

Ez itt A Sláger. Mindenki ismeri, de szinte senki sem tudja a címét. Azt pedig főleg nem, hogy Herbie Hancock Cantaloupe Islandje szolgáltatja a dal alapját. Ha azt mondom, mmm-di-di-di-di-bapp, funky-funky, beugrik, ugye?

Rahsaan rapje kiválóan simul a zenéhez, a gyors ütemhez, folyton beköszönő fúvósokhoz, zongorához, egyebekhez. :) "Feel the beat drop, jazz and hip-hop / Drippin' in your dome makes you zone and bop / Funk and fusion a fly illusion / Keeps ya coastin' on the rhythm ya cruisin'..."

02. I Got It Goin' On

Lustán nyújtózó fúvóssal társalog a kellemes dob. Az egész zene simán áramló jazz, végig a lemezen, a hip-hop jelenlétét a rapperek szereplése képezi. Rahsaan mellé Kobie Powell társul a mikrofonnál. A szöveg itt is szolgálatkészen eléldegél a zene mellett, egyénieskedés nélkül.

Eszembe sem jut bárhogyan is értékelni az itteni MC-ket, valahogyan... nem mintha szürkék lennének, de ez itt számomra nem a magamutogatásról szól, hanem ezek a srácok csak úgy itt vannak (különösebb feltűnés nélkül) és ha már, akkor szövegelnek. Nem érzek jelentősebb célkitűzést a rap mögött, akár azt is mondhatnám, hogy motiválatlan, de az már erős lenne. Ez itt egész jó, de nem mondanám kivételesnek: "I'm on a mission, chasin' a dream / When I hear the beats thump I shake like a fiend / And when the notes are blue I do the do with the US3 crew..."

A befejezés során a dob a legfontosabb hangszer, ezt Art Blakey szóvá is teszi.

03. Different Rhythms, Different People

Ütőshangszerek dominálnak a közjátékban. És Art Blakey beszél a különbözőségekről.

04. It's Like That

Tájékoztatás a késve érkezőknek és ismét dob, erősebb hangsúllyal. Aztán cinek és basszusgitár hangzanak, lekerekített széllel és visszafogottan, néha billentyűkön mozdulnak az ujjak. Két strófa után szabadul el (fel) az egyik fúvós zenész, szólóba kezd, jól teszi, lelkesen. Kiváló jazz, nem érdemes többre számítani.

05. Just Another Brother

Itt, ebben a középtempós tételben is megmutatkozik az öt fúvós túlsúlya a csapatlétszámban, a szokásos cinek-dobok-egyebek sorakoznak fel mellettük, és konga hoz új színt. A refrén alatt ismét messzire nyújtózik a szaxofon.

A téma három életút, félresiklás, börtönben ér véget mindhárom történet. "Just another brother on lockdown..."

06. Cruisin'

Belassult utazást teszünk az ütemre dőlve. A refrénben egy sornyi szöveg és két húrnyi gitár ismétlődik a laza ütem, a rejtőző basszusgitár és a mindenhol jelenlévő fúvós mellett. A mindenhol jelenlét néhol szólózásba megy át, kötetlenül.

Az utazáshoz a valóságból való kilépést emlegető szövegek járulnak, a szövegírás az eszköz, amivel Rahsaan elszökik a közöny és az utálat elől.

07. I Can Go to Work

Virgonc gitár és jól pattogó ütem. És játékos fúvósok, persze. Remekül és lazán. Erőlködés nélkül. (A hangulatot az ambíció hiányának is vehetnénk, de nem vesszük.)

"I'm havin' fun, smooth sounds caress your eardrum" - igen, igen. :)

08. Tukka Yoot's Riddim

Stílusváltás. Érződik, hogy Tukka Yoot Jamaikáról jött, de nem Sean Paul szintjén töri az angol nyelvet. Ez a jamaikai íz kiválóan elegyedik a gyorsabb és hangsúlyosan dobalapú zenéhez. És persze az omniprezens fúvósokhoz.

"Because some a dem a big, some a dem small, some a dem kinda sweet / Nowadays girls dem just look how di Tukka eat / 'Cos dem want see mi nice, want see mi sweet, want see mi now and everywhere / 'Cos mi sit pon top a di riddim and just don't care..."

Laza, kellemes. :)

09. Knowledge of Self

Hajszállal szigorúbb zene, de nem érdemes mélységet vizionálni. A megszokottat kapjuk, legfeljebb komorabb kiadásban. Mert komolyabb szövegek jönnek - "Kids around the way know what's up, they can't front / Kids are getting' smoked up like blunts / All over nonsense brothers die constant / I'm looking for an answer, I can't find it / I think we need a little help, word / Brothers gotta find knowledge of self..." Szóval tudatosság, felelősség...

10. Lazy Day

Igen, lazulós napot fogtunk ki Kobie Powellel. Vissza a kellemes pihenéshez, a lágy zongora, cinek, dob, fúvósok alkotta társasághoz. Nem történik semmi különös, ma MC-párbaj helyett csak fű kerül a papírba, fodrász, vásárlás, újabb adag sodródik.

11. Eleven Long Years

Tukka Yoot második dala. 11 éve nem látta az édesapját, jamaikai nyelvezetet használ a történet elővezetése közben.

Itt a kezdetnél és a végén mélyebben megszólaló zongora az alap, társak az elmaradhatatlan fúvósok, cinek, dobok, ahogy illik az US3-hez. Könnyedén. Lazán. A refrén alatt szinte skás lüktetéssel, magasabban szerepel a zongora. És huncutul besettenkedik a konga is, gyorsít a tempón.

12. Make Tracks

Zongorás-cines jazz. :) Lendülettel. És Kobie Powellel. És fúvósokkal a refrénben, de ez már annyira triviális, hogy... :)

Tudatosság ismét: "Did you know that you have a mind so use it..." és "Get a job hooker, better yet pick up a book / Step in front the mirror and take a long look..."

13. The Darkside

Zongora, lassítás, Rahsaan, komorabb hangulat a téma okán.

Az utca annyiban van jelen az US3 témái között, hogy említik a Just Another Brother során és a zárótételben is feltűnik: "Feel the hate and anger of a punk gang banger / Mad gun slinger, better yet a worthless nigga / See the ills of life for what they are / Feel yourself pitched back from the world real far..."


Magabiztosan tartja a fáklyát futás közben: Cantaloop, I Got It Goin' On, Different Rhythms, Different People, It's Like That, Just Another Brother, I Can Go to Work, Tukka Yoot's Riddim, Lazy Day, Eleven Long Years, Make Tracks,

Egy pillanatra úgy tűnt, megbotlik, de mégsem: Cruisin', Knowledge of Self, The Darkside

Méltatlan a láng továbbítására: ---

A többi jazz-rap előadótól eltérő elképzelés fontosabb pontjai: bár az US3 is hangmintákat használ, mint a Gang Starr, de utóbbi formációban adott Premier urbánus zenei zsenialitása és Guru monoton, de ügyes szövegelése. Az alapvetően az utcáról és az utcának szól, míg az US3 esetében felesleges lenne utcai hitelességről beszélni és Guruhoz hasonlítani Rahsaant vagy Tukka Yootot.

Wilkinson és Simpson produkciójának egyediségét az adja, hogy az US3-nél a jazz-rap képletében a jazz egyenrangú társ a hip-hop mellett. Sőt, túlsúlyban van: a Blue Note által nyújtott minőségi jazz hangsúlyosabb, mint a hip-hop felé fordulás. Ez itt alapvetően jazz, amit urbánus, de nem nyers ütemek színesítenek. Inkább a jazzhez közel álló arcoknak szól, nem az utcai közönségnek. Ha a hallgató képes elfogadni ezt, élvezni fogja a Hand on the Torchot. Nincsenek nyers ütemek, ez a zene laza és kellemes. Olyan, mint amikor végigsimítasz a melletted fekvő kedves testén, mondjuk a vállától a karjáig, vagy ahogyan tetszik. :) És közben semmi másra sem kell figyelned, nem kell sehova rohannotok.

Akinek ez híg és egy idő után úgy érzi, lendületesebb jazz-rapre vágyik, annak ajánlom a Jazzmatazzt, vagy ha nyersebb zenékre állt rá a füled, ott a Gang Starr.

Tíz évvel később a Blue Note-zenék és a hip-hop ütemeinek vegyítése ismét felmerült, ezúttal az US3-hez képest alapvetően másképpen gondolkodó Madlib állította feje tetejére a BN-katalógust. De erről majd máskor. :)

URL: US3.com / BlueNote.com / Madlib

Létrehozva: 2005.09.13. Legutóbbi módosítás: 2005.09.13.

Azonban ez csak egy botfülű fehér srác véleménye. Mi a tiéd?

(vissza a kritikákhoz)