Bolondokháza 3.0 - Szaladgálj a folyosókon, senkit sem zavar.
intro
dalszöveg
lemezkritika
interjú
kép
guba zoli
link
mp3
szex
Bolondokháza 3 Koncertélmények

Szigetelés, a minimálisnál (nullánál) éppen két fokkal több

Teljesen váratlanul ért kotr / szomorúfiú hívása péntek délelőtt:

- Gyere a Szigetre!
- De hát le vagyok égve...
- Meghívlak!
- Ha meg tudod oldani... És ha találok munkát, visszafizetem! Másfél óra múlva nálad?
- Oké.
- Na, legalább az asszonyt is megismerem majd, ha ő is jön..

Korábban hecből összeírtam, milyen programokat látogatnék meg, ha valami csoda folytán mégis kijutnék a Szigetre. Nos, péntekre ezt találtam ki:

16:30 Nagyszínpad Wailers
18:00 Nagyszínpad Brand New Heavies
21:00 Pesti Est Színpad Heveny Szívlebeny
02:30 Wan2 Színpad DJ Bootsie Quartet

(Mellékes megjegyzés: elég furcsa érzés, hogy csak négy érdekes programot találtam a Sziget aznapi ajánlatában...)

És ismét kiderült, hogy a Szigeten minden másképpen van. Minden évben bebizonyosodik: felesleges terveket készíteni. Az első évben, 2000-ben még azt is összeírtam, kikkel szeretnék összefutni a fesztiválon és kikkel nem, az első csoport minden tagjának e-mailt írtam, hogy "heló, sziget, odaki leszek, valami legyen má majd, hé", és persze minimális metszet mutatkozott a terv és a megvalósulás között, tanulság: 1. elég gyatra projektmenedzser lennék, 2. hát, igen, a cucilizmusban tudták, hogyan kell megállapítani a normát: úgy, hogy mindenki könnyedén túlteljesítse, az akkori sztahanovistákhoz képest én már csak kapitalista csökevény vagyok.
Az ilyesfajta gyermeteg szokások, mint az ismerősök előzetes értesítése, programfüzet összeállítása, az évek alatt lassan lekopnak az emberről, ahogyan ugyanezen évek alatt lassan második bőrünkké lesz a Sziget pora. Ezért hát a látni vágyott programok listájának felállítása csak jelzésértékű, bátortalan próbálkozásként maradt meg nálam.

A "másfél óra múlva nálad" szellemében oda is értem, a leglazábbnak kikiáltott szerelésemben: felül atléta, amit akár izompólónak is nevezhetnék, ha kidolgozott izmokat hordanék a karomon, de inkább maradjunk abban, hogy kilógatom oldalt azt, ami van (a karomat). Alul az a nadrág, amiről a kilencvenes évek közepén nem hittem volna, hogy veszek ilyet, de végül mégis: a szokásos évtizedes éves késéssel követve az ún. divatot, 2005-ben beruháztam egy fekete-fehér kockás 3/4-es nadrágra, olyanra, amit már 5 évvel korábban megunt az egész alteros bagázs. A Zosanba' találtam - nem, csak azér' se fogom azt mondani, hogy a Zósönbe', elvégre meghazudtolnám a franciás műveltséget(?) -, 854 forint volt és már értem, mit éreznek a nők, amikor eluralkodik rajtuk az ösztön és minden árucikk utánuk siránkozik, hogy vegyééél meg, naaa.

Nem emlékszem, mikor volt utoljára olyan, hogy kora délután értem ki (vagy be, vagy oda) a helyszínre. Most sikerült. Ilyenkor már elég meleg van ahhoz, hogy az ember megsüljön a sátor installálása közben, de túl korai az időpont ahhoz, hogy komolyabb koncertek kerüljenek az ember füle elé. A szociológia iránti vonzódásomat egy időre kielégítettük a viselkedéskutatók Sziget-kérdőívének kitöltésével. Kaptunk érte fröccsutalványt! :D

Sebaj, ismét a Világzenei Nagyszínpad után telepedtünk le, a némileg összement Dalmát Pince közelében. És ismét csak nem láttam ír kocsmát. :( A Dalmát zsugorodása maga után vonta a klasszisokkal több sátrat - alig találtunk helyet, és ahogyan Dániel Zoltán megismerésekor Pelikán sem sejtette, hogy békaemberekkel fog találkozni, mi sem tudtuk, hogy NEM SZABAD a sátorerdő közepén próbálkozni és hogy még fontos epizód lesz az életünkben a Heeeeelgaaaa! név kiabálása, megafonnal erősített német nyelven - ha azt mondom, hogy koncentrációs tábor-fless, akkor csak halványan érzékeltetem, hogy mennyire nem tudtunk aludni éjjel a germán szomszédoktól. A lebensraum kifejezés merült fel bennem, mivel úgy tűnt, igyekeznek kikergetni minden idegenszívűt az életterükből.

De előre ne rohanjak, sátorverés után üdvözöltek a(z akkor még) kedves(nek mutatkozó) német szomszédok:
- We greet everyone new. It will be loud here.
- We know it's gonnna be loud here, but we don't care. :)
És kezet ráztunk. Ha tudtam volna, hogy a hangerőt nem a Világzeneire értik, hanem magukra, befenyítem a társaságot, már csak a világháborús "érdemekre" tekintettel is.

Aztán Szigetnyitó, a hangulatot megalapozó sör a Dalmátban, örvendtünk a szabott italáraknak. Üzentem többeknek (Dan, Greg, Bagyu), hogy közösen tegyük meg, amit megkövetel a haza (legnagyobb fesztiválja): fussunk össze, igyunk, ugráljunk, meg amit még illik a Szigeten.

Na, induljunk el amúgy véletlenszerűen, cél nélkül, megadva magunkat a Sziget szabályainak: bármit tervezel, valami más biztosan eléd táncol és ordít... (De csak az kiabál, aki fél / te magadon nevess, csendesebb legyél...) Nos, mit tehet két hím, akik nem elég előrelátóak ahhoz, hogy otthonról hozzanak szendvicset és megússzák a Szigetes kajaárakat? Igen, mi képezzük a Teszkó célcsoportját (és még sokan mások). Három bót is van a fesztivál területén belül. Tíz kifli 200, kolbászmix 350, egy liter tej 195, mit is vettünk még... Barackos joghurtot.
És a Sziget fejlődik: a Teszkó a fényképmániásokra gondolva memóriakártyát is árul, öt és kilenc rongyér'.

A Sziget porával lepett ujj szerintem alkalmatlan a barackos joghurt tunkolására, úgyhogy maradt a kifli. Tudom, ott volt még a kolbászmix - maradj már! Szeletelt kolbásszal barackos joghurtot tunkolni? Még józan voltam! Vagy kezet is moshattam volna, de az ilyesmi a Szigeten nem jut az ember eszébe, ilyenkor átállunk nomádabb üzemmódra, csökkentve a civilizációs együtthatónkat (legalábbis én átállok és csökkentem, nem tudom, a többi Szigetelő hogyan áll ezzel).

Emésztettünk a domboldalban, a Színházsátor mellett, találkozókat szerveztünk, dacolva a Sziget törvényeivel (mobillal szervezzük a világot újra - mondják Winkler és Eldée és Jules), aztán Wailers (Nagyszínpad, 16:30). Már hiányzott az életemből egy kis Jamaika. De megmutatkozott, milyen elavult és retardált vagyok: zavart a Nagyszínpad előtt beállt intenzív fűszag. Persze, Jamaika, reggae, fű. Magától értetődő logikai sorrend.

Tetszett a zene, még a néha megmutatkozó skába fordulással járó monotonitás is (tetszik a ska, vagy legalábbis a Honeyball, Pannonia Allstars, Madness). Viszont elindultunk Insane-re. Metálsátor, 17:00, közelebb haladva egyre növekvő számú feketébe öltözött egyén, én meg a fehér atlétában virítok. Kiscserkész a nomádok között. Az Insane énekese vicces hajú, energikus egyéniség. Az Insane zenéje számomra kevésbé emészthető (a retardáltság újabb jele :D), megállok a Depressziónál.

Insane-ről elfele jőve összefutottunk kotr / szomorúfiú zenekarával, rokker arcok. Amíg a föld kerek... És meglepő módon utunkba került Dan. :) Megbeszéltük, hogy iszunk együtt, de persze nem lett belőle semmi. És próbáltuk megtalálni Greget, sikerült. Beszervezett minket AIDS-tesztre, kiderült, hogy nem vagyunk HIV-pozitívak. Ittunk finom mentás teát, rájöttünk, hogy a Louise Attack (FR) lesz a The Game (USA) koncert helyén. Nem is, a Brand New Heavies (UK) került oda, és az ő helyükre a franciák. Célszerűtlen módon azon agyaltam, hogy vajon ki lépett fel a Louise Attack helyett, a Wan2-n?

A Zécc-sátorban múlattuk az időt, azt' 20:00-tól Boogie Mamma a Bahiában, odafelé belehallgattunk a BNH-koncertbe, de ahhoz képest, mennyire kezdek beleszerelmesedni a lemezeikbe, élőben nem hatottak rám. Először a Boogie Mamma se', úgy éreztem, hogy közelebb áll a fülemhez az a fajta ska, amit a Pannonia Allstars játszik. Idővel persze egyre rokonszenvesebbnek tűnt a remek közönségszórakoztató tehetséggel megáldott BM-frontember és körülötte a Madnesshez hasonló módon aranyos zenekar.

Pihenés egy csöppet a sátorban, izgalmas és utánanyomozásra inspiráló Zap Mama a Világzenei színpadon, fél tíz körül. Afrikai popzene (afro-pop) hip-hop stílusjegyekkel, jelesül: szkreccs, azonnal megtetszett. Kotr / szomorúfiú és én megegyeztünk, hogy másnapra is meghívást kapok, mert Eleven Hold, Korn, Ludditák, Depresszió, Besh o drom, Tankcsapda, Hiperkarma, Emil.RuleZ!, Kaltenecker Trio, Easy Life Natural (hátha látom Senát) és Marcel's Street Sonique Squad (hátha látom Senát - ha ott nem, akkor itt).
És vót sör a rokker-arcokkal, aztán közösen Superbutt (Metálsátor, 23:30). Összeszedettebb volt a produkció, mint az Insane esetében. Ugyancsak túl kemény volt számomra, de nem szeretheti őket mindenki.

Azt hittük, hogy alszunk majd. Legalábbis elhelyezkedtünk a sátorban, és jött a németek magánszáma: sokáig, hangos és gyakori kiabálásokkal kerestek egy bizonyos Heeeeeeeelgáááááát. Próbáltam illedelmes, de határozott lenni velük, "Guys, could you please be so kind and shut the f**k up cause I wanna sleep..." (A világháborúra inkább nem tértem ki, a politikai korrektség jegyében.) Egy fokkal lejjebb vették a hangerőt, mi pedig túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy tovább érdekeljenek. Nem vagyok biztos benne, hogy végül aludtunk is, de megpróbáltuk.

Gondolkodtam, miért az a Vízművek reklámmondata a Szigeten, hogy Ismerd meg önmagad. Talán nem az enyém a helyes megfejtés, de új énemet ismertem meg (vagy a koszréteg alatti eredetit), amikor itthon lemostam magamról a Szigeten rámrakódott szennyeződéseket. Még a szám is poros volt.

Regenerálódtam. Három körül voltam kint (vagy bent, vagy ott) újra. Ezúttal készültem az éji hidegre, vittem magammal a szokásos EH-koncertöltözéket: a második lemez (LHF) érájából származó pólót és a fekete, kapucnis pulcsit, rajta nagy fehér W és a hitvallásként értelmezendő Wu-Tang Forever felirat.
Nos, az a bizonyos asszony, kotr társa: álmos volt, sokat beszélt, én meg kevesebbet, szereti a sárgát és az EH-t, a Kornt kevésbé. Volt nála süti, ez jó pont. :)
A gyerekkorból (kamaszkorból) megmentett képregénymánia kergetett a Mozinet-sátorhoz. (Gyereknek stréber voltam, szemüveges, vézna, a képregények megfelelő átlényegülést nyújtottak abból a létből a szuperhősök közé. Arra az időre nem az a lúzer srác voltam, hanem a falakon másztam a Pókemberrel, az X-men csapat társaságában menekültem a mutánsok üldözése elől, és mint gondolom, mindenki más is, szuperhős akartam lenni. Vagy csak én voltam ilyen lökött?) Itt zsákmányoltunk Kretént és Mozinet magazint, az asszony majdnem elaludt, de mégsem, mert közbejött a Depresszió.

Este (délután) hat, Metálszínpad. Úgy hallottam, szokás TCS-klónnak titulálni a Depressziót. Szerintem nem vonhatja ki magát a 'Csapda hatása alól az, aki ilyen zenét játszik. És ha utánozni is akarnák őket, az sem zavarna, mert ez az a rokonszenvesen kemény zene, ami nagyon tud tetszeni nekem. És irónia: színpadon a Depresszió, de a nézőtéren csupa mosolygós, boldog arc.

Itt-ott sikerült összefutni Greggel, de több társaságot ugyanúgy nehéz összehangolni, mint a Sziget-tervet a megvalósítással. Ezerfelé futunk, mint a leejtett sörösüvegből a nedű. És előkerült egy újabb Sziget-jelenség: vagy megtanulok osztódni és négy helyen vagyok egyszerre, vagy továbbviszem a tudathasadást és az egyik énemet kivetítem egy másik anyagi testbe. Hogy miért?

19:00 Pesti Est Színpad Easy Life Natural
19:30 Wan2 Színpad Marcel's Street Sonic Squad feat. Sena & MC Cee-Rock
19:45 Világzenei Nagyszínpad Besh o droM
20:00 Bahia Színpad Ludditák
20:00 Jazz Színpad Kaltenecker Trió

És közben persze éhesek is lettünk. Lett debreceni sültkrumplival a 3 Hatosban, már elkezdődött a Besh o drom, átöltöztünk és rohantam a Luddita-tesókhoz. Nagyjából félórát késtem, ami arra volt elég, hogy elkapjam az utolsó néhány dalt. A Buppinára értem oda. (A Ludak változatlanul jól néztek ki.)
Ez az én formám: teljesen váratlanul mégis kijutok a fesztiválra, végre újra láthatnám a Ludditákat és erre lekésem... Találkoztam Bagyuval és végigdumáltuk a koncert hátralévő részét...
Közben Borsi észrevett.
Ez az én formám: végre találkozom a hiphop.hu fórumlakóival - Borsi, Pool, Kézbesítő, és erre nem tudok különbséget tenni a kézfogás és a kézroppantás között. Amióta elkezdtem állást keresni, elkezdtem odafigyelni a metakommunikációra, aminek eleve itt lett volna az ideje, mert vak vagyok ezen a területen.
(Egy nő - érthető módon jelentősebb empátiás készséggel - egy társaságba érve megérzi, ki kivel van, ki kivel szeretne. Én nem. Nem szoktam észrevenni a nőneműek jelzéseit, és amit észreveszek, azt rendszerint félreértem. Nagyon explicit jelzésekkel kell előállnia egy nőnek ahhoz, hogy észrevegyem, ha akar valamit.)
Visszakanyarodva a testbeszéd másik részéhez: rájöttem, hogy nem elég felvenni egy öltönyt, hordani is tunni kell. Aki görnyedten megy interjúra, nem tesz jó benyomást. Aki úgy fog kezet, mintha szivacs lenne a karja végén, határozatlanságot mutat.
Borsi, Pool és Kézbesítő esetében rosszul egyensúlyoztam a határozottságot jelző kézfogás és az agresszivitást jelző kézroppantás között. Én indítottam a kézfogást, felülről és erős szorításban végződött a dolog. Úgy tűnt, megúszták ép kézzel, de egyúttal sikerült tematizálni a beszélgetést: szóba jött, hogy agresszív és domináns személyiség vagyok. Nem illik rögvest ilyen képpel szolgálni egy találkozáskor.
Felkészületlenül érkeztem, megint nem volt nálam semmi, amire kérhettem volna aláírást a Luddita-tesóktól. És Buppától. És MC Wantedtól. Ez az én formám. Biztos voltam benne, hogy teltház lesz Korn-koncerten (Nagyszínpad, 21:30), ezért léptem, búcsúzkodáskor Poollal is kezet fogtam, pedig határozottan nőnemű. :) Bár lassan kilenc hónap telt el az első kapcsolatfelvételünk óta, nem érzem úgy, hogy eléggé össze lennénk melegedve ahhoz, hogy pussz-pusszal köszönjek el tőle.

Korn: Morcheebához illő nézőszám a Nagyszínpad előtti megnövelt területen, amatőr hangosítás. Negyedóra zene után zavaró szünet. Legalább elmondhattam, hogy őket is láttam. De szeretném egyszer a teljes erővel megszólaló Kornt is meghallgatni.

Beköltöztünk volna a Popszínpadhoz: Emil.RuleZ!, Hiperkarma, Eleven Hold egymás után. Megismétlődött a korábbi Szigetekről ismerős Emil-probléma: milliónyi ember zsúfolódott a sátorba, így pedig élvezhetetlen. Kint vártuk ki a HK kezdetét, közben végre találkoztam rokonszenves EH-fórumlakókkal is. :) Ha jól emlékszem, Kata és Dani?

Bérczesi Róbert változatlanul szimpatikus módon lökött, a Hiperkarma változatlanul kiválóan szól, változatlanul élvezetes. :D Eleven Hold közben sikerült elhagyni az időközben előkerült Greget, találkoztam rokonszenves levlistásokkal :), köztük Graffin és RRPB és egy tündérrel is, akivel ismét csak fél percre láttuk egymást és ez sosem fog változni. A zene magával ragadott, de rövid volt a koncert. :(

Aztán hazamentem. Ennyi volt a 2005-ös Sziget.

Ui. Greg, nem oldottuk fel a paradoxont! :( Mindegy...

(vissza a koncertekhez)