Bolondokháza 3.0 - Szaladgálj a folyosókon, senkit sem zavar.
intro
dalszöveg
lemezkritika
interjú
kép
guba zoli
link
mp3
szex
Bolondokháza 3 Lemezkritikák


Lauryn Hill - The Miseducation of Lauryn Hill (1998)

A női hang a Fugees mögött. Önálló lemez, olyannyira, hogy sem Clef, sem Pras, sem más, Refugee-közeli arc nem szerepel rajta. Sőt, összesen hárman vannak a vendégjátékosok: Mary J. Blige soul/R&B-díva, Carlos Santana gitárzseni és D'Angelo, az kilencvenes évek urbánus souljának jelentős tényezője.

Tehát az egész lemezt Lauryn viszi a hátán. Felvetődhet a kérdés, elbírja-e ezt a hangja, kitart-e végig a művészi elképzelése a két srác nélkül... A hangzóanyag befogadása után rájöhetünk, hogy teljesen felesleges ilyen kérdéseket feltenni. Nem azért, mert határozott és nagybetűs IGEN a válasz, hanem mert... mert egyszerűen értelmüket vesztik az efféle kérdések.

(Igen, ismét kedvenc lemezzel van dolgunk, és ismét nem tudom visszafogni a rajongásomat, hogy legalább valamennyire objektív mederbe tereljem a mondanivalómat.)

A lemez bizonyíték: a férfiak által dominált iparban és művészeti ágban (a zenében) a saját koncepcióját követve, kiváló példát mutat számukra. A saját pályájukon veri le őket. Hip-hop és R&B keveredik L. zenei világában, intelligens hip-hop és intelligens R&B.

A lemezborítón iskolai íróasztalt láthatunk, ceruzatartóval, az asztallapba belekarcolva Lauryn arca. Jelzés arra, hogy a lemez keretét egy iskolai tanóra, illetve osztályfőnöki óra képezi. A tanár és a diákok a szerelemről, szeretetről beszélgetnek. Itt-ott elszórva visszatérnek a közjátékok, nem képeznek külön tételt a lemezen.

01 Intro

Az óra névsorolvasással kezdődik, Lauryn hiányzik. Több dolgot jelezhet, akár azt, hogy Lauryn semmilyen osztályba nem szeretné sorolni magát, akár azt, hogy elégedetlen az aktuális amerikai oktatási rendszerrel, ezért nem vesz részt benne.

02 Lost Ones

Érdekes és csupasz ütem, szkreccs, majd öntudatos szöveg: "It's funny how money change a situation / Miscommunication leads to complication / My emancipation don't fit your equation / I was on the humble, you - on every station". A csupaszságot közben elfedi egy-két rárakódó hang. A szkreccs ott jön elő, ahol kell.

A refrén alatt érkeznek a női vokálok, illetve Lauryn hangja több sávban.

A téma egyébként az, hogy minden cselekedetünknek következményei vannak. Nem érdemes megsérteni másokat, mert a karma keményen visszaüthet. És mi értelme megszerezni a világ feletti uralmat, ha a lelkünk az ár?

03 Ex-Factor

Kék. És fekete. A videoklip. Gyönyörű. Lassú, melankolikus zenével. Nem hip-hop, hanem R&B. De nem bugyuta R&B. És Lauryn hitelessé teszi a már ezerszer ezerféleképpen hallott történetet.

A szakítós, se veled-se nélküled szövegek alatt a Wu-Tang és a Can It All Be So Simple egyik szelete köszön vissza. erre utal a szöveg kezdete is: "It could all be so simple / But you'd rather make it hard".

Furán hangozhat egy Wu-alapra azt mondani, hogy gyönyörű, de ez az (az eredeti is és ez a kivágott alap is). És az is furán hangozhat, hogy működik a Wu nyersességét Lauryn lágyságára cserélő koncepció.

A záró gitárszóló akár Santanától is származhatna...

04 To Zion (közr. Carlos Santana)

Óda Rohan Marley és Lauryn gyermekéhez, Zionhoz. Gyönyörű ez is. Bensőséges, személyes, közelítő. Megható a szeretet efféle kinyilvánítása.

Gitár (nem meglepő), a végén gospelbe hajló női kórus, a szövegtempó félúton a rap és az éneklés között.

A refrén alatt Lauryn kiengedi, elengedi a hangját, még akkor is tetszik, ha nem tudom, élőben hogyan szól, és lehet, hogy csak stúdióban kitisztított hangról van szó. Ugyanakkor el is vetem ezt a gondolatot, mert a hangja ugyanolyan isteni ajándék, mint Zion.

05 Doo Wop (That Thing)

Visszafordulunk hip-hopba. Fúvósokkal, zongorával.

Az év dala, az év videoklipje. Két részre osztott képernyő, múltidézéssel. Lauryn már állapotos volt a filmfelvétel idején.

Tempósabb szerzemény, illik, mert az egész háztömb jól érzi magát. Közben ismét tudatos szöveg, ezúttal a nőknek címezve: "Don't be a hardrock when you're really a gem / Babygirl, respect is just a minimum".

A fiúknak is kijut az üzenetből, legalábbis azoknak, akik a férfiasságuk bizonyítására konfliktust szítanak egymás közt ahelyett, hogy törődnének a nőkkel.

06 Superstar

Újabb tempóváltás, engedünk a sebességből. Jó kis szerves R&B-zene szól.

Figyelmeztetés megy az elszállt szupersztároknak, hogy ne ragaszkodjanak görcsösen a státuszukhoz, mert közben odavész a kreativitásuk. És ne nézzenek le másokat, különben mindenkit elmarnak maguk mellől.

A harmadik versszakban picit gyorsítunk, rappelésbe. Újabb intés: lehetsz sztár, egyszercsak elfelejtenek, és észre sem veszed.

07 Final Hour

Tiéd lehet a pénz, tiéd a hatalom, de nem biztos, hogy te nevetsz a végén.

Egyszerű ütem dúsul itt-ott fúvósokkal és halk női énekkel.

Lauryn nem figyel a nagyhangú törtetőkre, nyugodtan olvassa a 73. zsoltárt (Vigasztalás a gonoszok szerencsés állapota ellen)

08 When it Hurts So Bad

A férfiakra haragvó blokk első dala. Bár nem is igazán harag, mert lassítunk. Inkább csak a tények közlése ez, összegzés.

Tökéletes kép festése a sors fintoráról: amiről azt gondoljuk, hogy akarjuk, az megríkathat, amire szükségünk lehet, az elmegy mellettünk, és ami annyira fáj, hogy érződhet ennyire jónak?

09 I Used to Love Him (közr. Mary J. Blige)

Mary J. és Lauryn közös remeklése. A férfiakra mérges szakasz második tétele.

Ismét R&B. Ismét nem zavar. Kezdek rájönni, hogy nem is vagyok beoltva ellene. Ha jó.

Igazából ez sem mérges dal, több jel utal erre: a refrénből kitűnik, hogy már vége a szerelemnek, később pedig az, hogy a sötétség után édes hajnalba értünk, az Atya megmentést hozott, a lélek feltöltekezett energiával, az élet fájdalmas szakasza lezárult.

10 Forgive Them Father

Mintha a karibi szigetvilág nyelvezetével, kiejtésével keveredne az angol. Talán patois? Lauryn énekből rapre vált, és vissza. A ritmust a dob mellett (mögött) a háttérben megbúvó billentyűs adja, néhol fúvósok is színesítik az összképet.

A Forgive Them Father ima azokért, akikről azt hittük, hogy közel állnak hozzánk és mégis elárulnak. Kihasználnak. Káin Ábelt, Brutus Cézárt, Júdás Jézust. Báránybőrbe bújt farkasok: "It took me a little while to discover / Wolves in sheep coats who pretend to be lovers / Men who lack conscience will even lie to themselves, to themselves / A friend once said, and I found to be true / That everyday people, they lie to God too / So what makes you think, that they won't lie to you".

11 Every Ghetto, Every City

A gettó mindenütt gettó, legyen az New Jersey, Jamaika vagy Dél-Afrika. De most nem erről az alapigazságról lesz szó. :) Hanem arról, hogy minden gettó, minden város a gyerekkort, New Jersey környékét idézi fel hősnőnkben. Doug E. Fresht és Slick Ricket, tűzijátékot, Biz Markie-t.

Nem mondhatnám, hogy szinte úgy érzem, mintha ott sétálnék Jersey utcáin, de azért érzékletes és lelkes az útikalauz. Nézz vissza, ne felejtsd el, honnan indultál.

Tapsok és szkreccs és basszusgitár (Marcus Milleré is lehetne). A refrénben L. éneke kiválóan szól, szeretem ezt a hangot! :)

12 Nothing Even Matters (közr. D'Angelo)

Belassult soulba csapunk át, dúdolással. Egyensúly, összhang, összeillés áll fent Lauryn és D'Angelo orgánuma között.

Csak ők ketten számítanak, minden más eltűnik és súlyát veszti. D'Angelo lágyan hangzik és mégis férfiasan.

Miért nincs itt az, akit annyira, de annyira megölelnék?

13 Everything is Everything

A sokadik videoklip és kislemez. A zongorajátékot John Stephens, az azóta John Legend névvel ismertté vált soul/R&B-énekes előadásában halljuk.

Ismét hip-hop. Energikus, szkreccsel barázdált, és mintha hegedűt is hallanék benne. Lauryn az éneket rappel váltogatja, nem először és nem utoljára.

Útmutatás a fiataloknak, akik a sors fura szabályaival küszködnek. Bízzunk magunkban, legyünk elhivatottak.

És még egy kis önfényezés is belefér Lauryntől: "You can't match this rapper / actress / More powerful than two Cleopatras / Bomb graffiti on the tomb of Nefertiti".

14 The Miseducation of Lauryn Hill

A lemez címadó dala önvallomás, énkép. Összefoglalása a hősnőben kavargó érzéseknek. A kavarodást a végén jó irányba tereli azáltal, hogy megtalálja magában az Úr erejét. Miközben mindenki kívül keresi a megoldást.

Bakelites recsegés, visszafogott, a háttérbe húzódó és egyszerre lelkes zene.

15 Ráadás: Can't Take My Eyes Off You

Ezren énekelték már, de nekem akkor is ez a kedvenc változatom. Nem tudom elmondani, miért. Meg kell hallgatni. :)

Mégis megtörténik a lemezen, bár egyetlen alkalommal, a Refugee Camp emlegetése.

És ismét csak azt tudom mondani, miért nincs itt az, akit annyira, de annyira megölelnék?

16 Ráadás: Tell Him

Mintha az előző dal folytatása lenne. Megtudjuk, hogy a valódi szeretet türelmes, gyengéd, nem önző, sokat kibír, nem féltékeny, nem dicsekszik, nem hangos.

És a hit hegyeket mozgathat meg, de üres, ha vak, ha nem kapcsolódik hozzá szeretet. A Föld összes bölcsessége és tudása mit sem ér, ha rossz célra használjuk.

Harmadszor is: miért nincs itt az, akit annyira, de annyira megölelnék?


Csillagos ötös: Lost Ones, Ex-Factor, To Zion, Doo Wop (That Thing), Superstar, Final Hour, When it Hurts So Bad, I Used to Love Him, Forgive Them Father, Every Ghetto, Every City, Nothing Even Matters, Everything is Everything, The Miseducation of Lauryn Hill, Can't Take My Eyes Off You, Tell Him

3/4: ---

Fásítás: ---

A nőiesség ünneplése, a tudatos nőiességé, talán még jobban, mint Sena First One-ja. Magabiztos, de nem elszállott módon. Kritikus, de nem süllyed el a kicsinyes odamondogatásban. Pozitív az üzenete, de nem naiv.

A zene sokszínű, de a lemez nem esik szét szilánkokra. A hip-hop kiváló, az R&B (be kell vallanom, annak ellenére, hogy általában nem szeretem az R&B-t) ugyancsak jól sikerült.

Azonban ez csak egy botfülű fehér srác véleménye. Mi a tiéd?

(vissza a kritikákhoz)