Bolondokháza 3.0 - Szaladgálj a folyosókon, senkit sem zavar.
intro
dalszöveg
lemezkritika
interjú
kép
guba zoli
link
mp3
szex
Bolondokháza 3 Lemezkritikák


Fankadeli - Isten hozott... ...ördög vihet (2005)

Szervusz, Fanka.

Örülök, hogy ismét találkozunk és ilyen kellemes korong ürügyén.

Ezúttal jelentős felelősséget bízok rád. Komoly feladat áll előtted, bár igazából semmit sem kell tenned. Már megtetted. A te szavaidat és zenédet használom fel arra, hogy eltereljem a figyelmemet arról az arcról és mosolyról, ami a retinámra égett, a hangról, ami megállt a fülemben, amint azt mondja, Szevinyó!, az illatról, ami mindig ott van az orromban és amit csak rajta érzek, a jelenlétről, ami valahogyan ott van mindig és minden dolog mögött, alatt, között, az ölelésről, ami kétszemélyesre szűkíti a világot és kizár minden zavaró tényezőt...

Illetve annyi az egész, hogy az új lemezeddel igyekszem elfoglalni magam a pár hét(?) alatt, amit egymástól távol kell eltöltenünk a kedvessel. A társ átmeneti távolléte miatt érzett hiányt persze nem mintha ki lehetne kitölteni zenével, de az írás, az önkifejezés adekvát feszültséglevezető eszköz és pillanatnyilag szinte ez az egyetlen tevékenység, amit nem pótcselekvésnek érzek, hanem élvezem is. Bele tudok feledkezni, és az jó.

01 Számtalan pillanat

Ne tedd ezt velem, Fanka... Ebben a melankolikus jazzes dallamban is - ugyanúgy, ahogyan mindenben, lásd feljebb - benne van a kedves. A húsomba vág ez a zene, hat rám, de ez is csak azt jelzi, hogy milyen jó érzékkel raktad össze. Tocsog abban a borongós hangulatban, amit akkor érezhettél, amikor született a dal, és illik ahhoz is, amiben én leledzek mostanság.

"Az életet élni kell, nem beszélni róla" - ironikus helyzet, olyan MC mondja ezt, aki az életről beszél. :) Erről a kicsinyes, fáradt, poshadt magyar valóságról. Ami keserédes benyomásokat érlel FankaFeriben, ezek fogalmazódnak meg itt.

"Egyedül vagy, hiába vesznek körül ezren, / de ha ketten vagyunk, már minden rendben..." - később visszatér majd ez a gondolat, ezúttal a kétszemélyes közösség békéjét állítja szembe Feri a tömegben érzett elidegenedéssel.

"Magyarország szívemben él..." - indul a nemzetre való hivatkozások sora. Persze másképp, ahogyan a Belga. :)

A refrén Fankától néha mintha énekhez közelítene.

02 Hajnali méla undor

A hangulat marad, halk csengés jön, és hajnali méla undorról szóló sorok, félig még aznaposan hazafelé. A hetedik sorig kell várnunk, hogy beszálljon a dob és a gitár. Undor a savanyú, profitorientált magyar közélettel szemben, szimpátianyilvánítás a határon túl rekedt véreink felé - "Szívből ölelek mindenkit odaát, / Mert példát vehetnénk mi, eredeti magyarok, / hogy a határon túli véreink milyen arcok..."

"Csukott szájjal ordítok folyton" - jelzés: nincs feloldozás, a segélykiáltást senki sem hallja meg.

"Ébredj fel, magyarság" - akik ilyen szöveggel jöttek elő az utóbbi 15 évben, azok rettenetesen primitív szélsőjobbos arcok voltak, nemzethalált vizionálva, az ún. idegenszívűeket kikiáltva bűnbaknak. Idióták - a témafelvetés meglehetősen egyszerű, szűklátókörű érvelésen alapszik, a megoldásnak választott intézkedések pedig vállalhatatlanul tévesek. Jó hallani, hogy végre egy intelligens srác is felhozza a témát, szélsőségekbe fordulás nélkül.

Remélem, Fanka, hogy nem érnek majd támadások. Talán azt mondják majd, mit magyarkodsz. (De lehet, hogy csak én vagyok paranoid jobbos idióta, és mindenki szó nélkül elmegy majd a dolog mellett.) Mások szerint kézenfekvő: magyarok vagyunk mind, ezért felesleges ezt szóvá tenni.

Ha állok egy téren és körülöttem piros-fehér-zöld zászlók tömkelege leng, nem olyan kulcsszavak jutnak eszembe, mint "fasizmus mint lelki igény" (© Eörsi István), vagy hogy ezek az antiszemiták biztos megin' zászlót égetnek majd, hanem jól érzem magam. Magától értetődik, hogy normális jobboldali nem éget zászlót. (És nem érzem úgy, hogy Trianon előtti Magyarországot kellene hordanom a pólómon ahhoz, hogy jelezzem a hovatartozásomat. Számomra tökéletesen megfelel a magyar címer a kulcstartómon.) Normális jobbos azt sem meri mondani: "büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok", nehogy nacionalistának (horthystának, revizionistának, stb.) bélyegezzék. :)

De hagyjuk a politikát. Még csak annyi, hogy lassan azt sem merem mondani, hogy hip-hopot hallgatok, mert mindenki rögvest a káromkodásra, fegyverekre, kommersz trágyazenékre asszociál erről. :)

03 999-szer

Fanka suttog a kezdetnél, a laza ütemre (később rokonszenvesen halk cinek, hangosabb dobok). A refrénben félig énekel. Egész jól csinálja. Női vokált vélek felfedezni ugyanott.

Az életben eddig megtapasztalt szopi helyzetek felsorolása (vissza nem kapott kölcsönök, csajok). Szóval élettörténet. Nem mintha csak kellemetlen élményekből állt volna össze az eddigi évek sora, voltak jók is, a bokorban... :)

Párkapcsolatokról is elég világos a kép: "csajokról meg ne is beszéljünk, / mert a szívem helyén egy baszott nagy szikla feszeng..."

A harmadik strófa első pár soráról az jutott eszembe, amit Márai fogalmazott meg a kapcsolatokról...

04 Betondzsungel Jazz

Billentyűs prüntyögés, de ne gondoljuk magunkat az Örs vezér téri aluljáróba, ez más. Jobb. Ismét suttogásból váltunk hangosabb beszédre. A prüntyögésre rakódik az ütem, lassú zenévé áll össze az egész - szokásos borongós cinek, dob, szinte már felesleges is lenne elmondani, milyen a zene, úgyis tudod. :)

Betonsivatagban kószálunk Fankával. Nem maga a dal sivár, hanem a világ, amit leképez. (Ahogyan a Gyűlölet Mathieu Kassovitztól.)

A refrén alatt ismét majdnem-ének. És melankólia a betondzsungelből. Minden mindegy-hangulat, itt sincs megoldás.

05 A barátok

Honnan is ismerős ez a billentyűs kezdés? Az LGT és az a jóbarátos dal rémlik fel bennem, de indoklás nélkül, csak egy érzés.

A már emlegetett, marakodással és vesébe könyökléssel teli tágabb világ durvasága elől a menedéket, megoldást a mikrokörnyezet (barátok, csajok, család) szeretete, védelme jelentheti Fanka számára. Végre egy pozitív(abb) dal. :)

Kiválóan fogalmazza meg ennek a kis szemétdombnak a a szabályait: "lehet, példát kéne vennem, ellenségeim fejét szétvernem, és a nyálam a nagy büdös semmire vernem, a stiklit rádkennem, egyszóval hoznom azt, amit errefelé hozni kell, hozni illik..." Rövidlátás, mások kárára megvalósuló bizonyítási vágy, kicsinyesség... A szofisztikált magyar szokások. :)

Fanka elég közel enged magához: "14 éves korom óta iszom, 13 éves korom óta verem..." A refrént is a lemeztől lassan megszokható módon ő énekli, nem támaszkodik közreműködőkre. Talán ezzel is azt jelzi, hogy az ember magára számíthat igazán? Bár ez kontrasztban lenne a dal mondanivalójával, ezért biztosan csak én magyarázom bele.

Igen, Feri folyton ugyanarról beszél. :) Életről, helyzetekről, tanulságokról, barátokról, célokról, de ugyanakkor nem unalmas. Tetszik a Wanted-arcképcsarnok. :)

Aranyosan megmosolyognivaló szövegek, "a csajom így szeret, ahogy vagyok, pedig nem vak, csak ínyenc..."

06 Ezer angyal

Billentyűk mozdulnak és cinek lassan, Fanka ismét suttog az elején, majd beépül a dob is.

Ismét "szégyenteljes Magyarország-feeling" kerül megjelenítésre. Közben a biztonság kedvéért Fanka vigyáz az álmunkra, az éjszaka gyermeke.

"Fankadeli lemeze nem a házibuli csúcspontja" - bizony, nem az, buliba menet hallgattam szombaton, a kerti grillezéshez összeválogatott kommerszebb, egyszerűbb zenék ellentételezéseként.

07 Isten hozott... ...ördög vihet

Kicsúcsosodik az Isten-ördög emlegetésből álló tematika. Gyorsabb és határozottabb szövegelés. Hosszú versszak.

Esmént a magyar valóság kerül szóba, szarhalom tetején pisálunk egymás fejére, agymosó tévével, ami eltávolít a való világtól a ValóVilággal...

08 Ezt most

Vigasztalásért síró billentyűs kezdet (végig domináns a dal során), vigasztalásra szoruló Feri. Múltat idéz, emlékeket, fájdalmat, szerelmet.

A refrén alatt rockballadába illő gitár zúg hátul. Ismét Fankától kapjuk a refrént.

Feri, kérlek, ne beszélj szerelemről, azért jöttem, hogy eltereljem róla a figyelmem. :)

09 Dráma kevés humorral

Újabb nóta, amit áthat a keserűség. Valaki húrok pengetésibe kezd. És dob, cinek a háttérben, persze. És refrén Fankától, persze.

"Az élet lovát, azt hittem, betöröm, hisz' ki, ha én nem, mára már azt is kétlem, hogy egyáltalán meglelem az istállót" - idővel érettebb az ember... A vég nélküli betondzsungelben főként ráébred a saját határaira.

Ferink megint az életről beszél, tehát a dráma kevés humorral = élet.

10 Mindig volt

Végre még egy optimista dal, illetve ha nem is az, de legalább vázol egyfajta megoldást, hitet. Szeretetet, a nagymamától. Egy lánytól. FankaFeri bízik, még akkor is, ha azt mondja, "a kozmosz sötétje tűzijáték lelkem bugyraihoz képest..."

Csak a zene zavar egy picit. Gépies hangzású hangokat érzek, de nem érzem át őket.

11 Minden

A dobot a kilencvenes évek elejéhez-közepéhez tudnám kötni, Nas, KRS-One, Onyx vagy Das EFX is lehetne. Szeretem az ilyen ütemeket! :) És a szaxofon is kell oda, igen. És a lágy zongora.

Számvetés ez is a tisztelőkről, utálókról, sérelmekről, barátokról, benne van minden.

"Nektek zenélek, olcsó duma, hogy csak magamnak..." - ez rokonszenves vallomás.

12 Nagy számok törvénye

Jazzelünk megint. Kezdek rájönni, hogy minden korkép egyben az adott kor kórképe is... Szóval ez itt korkép.

Kompenzálunk a félelmeink miatt: "és a kopasz brutál hentes kidobó is gyúr, mert gyerekkorában csúfolták, / a kamasz lány leszopja az egész diszkót, / mert magára hagyták, és így azt hiszi, szeretik..."

"Nem kéne ilyenekről beszélnem, / de, tudod, nem nézem jó szemmel, / hogy a fejünk a homokba dugva úgy teszünk, mintha minden szuper volna..." - erről ismét a Gyűlölet ugrik be, Hubert mondatai a zuhanásról, közben azt hajtogatjuk, eddig még rendben van minden...

13 Soha nem akartam

Mintha valamelyest elektronikusabb lenne ez itt, mint Fanka általában, de aztán szerencsére visszaváltunk az ismert-kedvelt-megszokott zongorás prüntyögésbe. Basszusgitár alig hallhatóan, középtájon a cinek, előtérben a dob.

Üzenet azoknak, akik párbajoznak Fankával. Elég világosan megfogalmazott állásfoglalás, önvallomás, vélemény a többi rapperről.

"Az ördög próbál körbevenni számos látványos kéjjel..." - utalás lehet Jézus megkísértésére a 40 napos sivatagi küldetés során.

"Agyam helyén nincs vákuum, csak túlnyomás..." - Fanka, feltételezem, hogy Akkezdet-srácoknak (Wacuumairs) üzensz a köztetek fennálló nézeteltérés miatt. Rátok tartozik, felesleges lenne beleszólnom. Egyik oldalra sem állok.

14 Rapshow

"A gyerekek arcán tükröződik a Balkán..." - kórkép. Melankolikus rapshow Fankától. A szokásos melankolikus zenével - dob, cinek, húrok.

"Túl sokat tudni nem jó: / inkább sodródni az árral, / a szarban mindkét lábbal, / az ászt ütöm két párral, / a telet elfeledtetem a nyárral, / a seggemet megcsókoltatom valami 3 perces sztárral..." - a kisméretű baromfiudvarban uralkodó viszonyok képe. :)

"A boldogság lassan egy fellelhetetlen kincs, / a Mennyországba vezető kilincs / megolvadt a Pokol tüzén..." - ismét megoldás (megváltás) nélkül maradunk.

15 Tudod, hol találsz

Az egyik legjobb dal az önirónia miatt. Élettörténet, az összes füstbement tervvel, átveréssel (Panama Music), szesszel, az underground tagjainak utálatával (a magyar zenetévében való feltűnés miatt). A szöveg annyira lekötött, hogy a zenére szinte nem is figyeltem. Pattogó dob, beköszönő cinek, háttérben búgó billentyűk, rockos gitár, bár nem hangsúlyosan.

"Kosárpalánk árnyékában, íróasztal lapja fölött, / a város összes kocsmájában, mindig ugyanaz a kölyök, / szerelmes versek mögött, véres verekedés közepében, / tudod, hol találsz: mindig ott, ahol nem terem érem..."

16 Mezítláb a réten

Zárásként bokáig járunk a nemzeti témában. És persze az élet, a világmindenség, meg minden is a téma: "Mint egy joint az élet, / Te szívod és Ő elfogy. / Elrohan előled, de úgy érzem, / hogy kell, hogy legyen megoldás, / ami megmenthet. / Mint a Fanka, ha rádnéz és megnevettet..." :) Aranyos lelkesedés.

Lágyabb zene, szeretem a zongorát, jól hatolnak a fülembe a dobütések is...

"Ez az album életem főműve 21 évesen" - Fanka, ne mondd már, hogy most, 2005-ben csak 21 éves vagy. :) Biztosan félreértelek.

A befejezést nép- és gyerekdalok jelentik, és hadd sarkítsak egy kicsit, már magam előtt látom, amint nem tudja mire vélni ezt a magyarkodást valami toleranciaharcos, és azt sem érti, hogy merted egyetlen dalban 15-ször emlegetni azt a szót, hogy magyar. :) De most már tényleg befejezem a politizálást.

"A csendes tenger nem nevel ügyes tengerészt, / Ha szivárványt szeretnél, az esőt is végig kell nézd..." - más talán azt mondaná, hogy minek állsz elő ilyen triviális életigazságokkal, de miért is ne tennéd...


Ropogós: Számtalan pillanat, Hajnali méla undor, 999-szer, Betondzsungel jazz, A barátok, Ezt most, Minden, Nagy számok törvénye, Soha nem akartam, Rapshow, Tudod, hol találsz, Mezítláb a réten

Zsenge: Ezer angyal, Isten hozott... ...ördög vihet, Dráma kevés humorral, Mindig volt

Szétfőtt: ---

Hmm... Érettséget látok. A zene egységesebb lett, mint pár lemezzel korábban. Ez erősség is, de egy idő után változatosságra is vágyna a fülem. Eltűnt a szkreccs, maradt a jazzes-élőzenés hangulat, utóbbi dicséretes. És ha már hangulat: a botongósságot itt-ott szakítja csak meg némi vidám hangulat, talán FankaFeri az idők során megkeseredett valamelyest. Nem csodálkoznék rajta.

A szövegek terén is érezhető a kiforrottság, mármint szembeszökő, ha egymás után kerül a lejátszóba a 2001-es Egyenesen az éjszakából és ez a négy évvel későbbi lemez. Nem mintha akkoriban gyenge rapper lett volna Fanka, de azóta jött rá, tapasztalta meg, hogyan jó a hangsúly, a beszédtempó, hogyan passzolnak össze megfelelően a rímek. Négy éve még tanulta, most már tudja. Felesleges bonyolult rímképletek után kutatni nála, nem azért szereti, aki szereti, inkább a következetesen végigvitt témák okán - "ha van egy kis szerencsém, levágjátok, hogy mindig ugyanazt mondom, / Feri folyton ugyanarról beszél az összes számában..."

A témák között a korábbiaknál gyakrabban kerül elő Isten és az ördög. Egyaránt 23-23 említéssel, tehát döntetlen. :)

Nem követeli magának a legjobb MC címét ("Feri csak elrappelget..."), nem is kell kikiáltani annak - miközben Fankát hallgatok, nem az jár a fejemben, hogy mennyire virtuóz módon pakolja egymásra a szavakat, inkább az, hogy rokonszenves ez a srác, olyan, akivel az ember szívesen ül mondjuk a Suszterban (oké, Fanka, akkor a Wantedban) egy sör mellett. Olyan, mint a szomszéd fiú, vagy az, aki melletted ül az iskolapadban. Nem játssza meg magát. Emberközeli. És az jó. :)

Visszatérve saját önző kis célomhoz, amit az elején vázoltam: sajnos nem sikerült teljesen a lemezhez kötni a gondolataimat, de eleve várható volt, mert a jelenlét nemcsak mindig és minden mögött van ott, hanem a bőröm alatt is (elnézést Frank Sinatrától, hogy lopom a szövegét) és persze a fentebb véleményezett zenében és szavakban is. De köszönet Fankának, hogy közreműködött. :)

Olvasd el JT véleményét is. :)

Night Child

Azonban ez csak egy botfülű fehér srác véleménye. Mi a tiéd?

(vissza a kritikákhoz)