Bolondokháza 3.0 - Szaladgálj a folyosókon, senkit sem zavar.
intro
dalszöveg
lemezkritika
interjú
kép
guba zoli
link
mp3
szex
Bolondokháza 3 Lemezkritikák


Eleven Hold - Leszálltunk, hogy felférj (2002)

Fél évvel azt követően télen jelent meg (télen), hogy belecsöppentem az EH világába, az EH pedig az enyémbe. Biztos voltam benne, hogy ugyanolyan jó lesz, mint az első lemez. Először nem tudtam mire vélni a lemezcímet, de aztán egy rendes elmagyarázta: Napéknak elegük lett a nagy kiadóknál eltöltött lét kompromisszumaiból, ezért leszálltak a hajóról, hogy felférjen helyettük valaki más.

Az első, lelkes, kék lemez után itt ez a fekete és valamivel (nem sokkal) keserűbb. Bár ez kívülről (a meghallgatás előtt) nem látszik, a fekete alapszínt aranyosan ellensúlyozzák Jarolics Tamás festőművész színes rajzai. :) Virágok, madarak, sünök, lovak, elefántok, varjak, katicabogarak, halak, vízilovak, fák és erdők a szerves (természetes) motívumok az épületek, festmények, sínek és vonatok, ágyúk, harckocsik, ágyak, szekerek, mérlegek és súlyok, épületek, vitorláshajók, fegyverek, tehát szintetikus (épített) elemek mellett. Egy művtöris persze ki tudna bogozni ebből valamit, én nem próbálom meg, csak közöltem, mit látok.

01. A Gyula meg én az öcsémnek

Szinte hallom, amint Nap koncerten elővezeti: "Gyula meg én írtunk egy dalt az öcsémnek..." És kezdődik a második Hold-utazásom.

Hegedű, majd gitár, dobok, és Nap hangja. Lassan.

Koncerten nagyon igaznak érzem, mikor oda érünk, hogy "De ez a világ ilyen... itt föl-le jár az éhség. / Előbb csodál, aztán összegyűr / és kezdi az újabb meccsét." És keserű érzéssel kortyolok a sörömbe. És rögvest felülkerekedik bennem az optimizmus: "De én csak a jóra emlékszem..." És néha azzal lelkesítem a környezetem csüggedő tagjait, hogy "Ez jó így, hát bátran tévedj el! / Ha van cél biztos' nem hagyja azt, / hogy széthulljon a világ."

És azt is látom, amikor Nap megemeli a haját ("Egy kócos élet jobb, mint egy márkás sír"). A végén hallható többszörös beindulásról pedig természetesen az ugrások és a letérdelés úszik be a képbe.

02. XXI. századi klauzúra

Vajon milyen egyezség végére íródott ez a klauzúra? Talán arra az egyezségre, amit a fogyasztói társadalom részeként írtunk alá, és a kényelem érdekében a függetlenségünk, a fantáziánk, az eredeti énünk feladásáról szól?

Fantázia feladása: "Nagy szürke zsákban alszom! / Ne küldj rám színes álmokat! / Itt lent nekem úgyse hinné el senki!"

Az eredeti én feladása: "Az ember vaksötétben köntöst meg jelmezt váltogat!" De igazából nem is tudom, minek magyarázom, mert ha el kell magyarázni, akkor már gond van.

03. A párna mélyén

2004. májusában ebből lett kislemez és videoklip. Gyárban. Szili Robi ezúttal is rokonszenvesen megőrül az ütőhangszereknél. :)

Koncerten beindulás, elkap a lendület, a végére berekedek, annyiszor kiabálom mindenki mással együtt, hogy "elárultam".

04. Három percig

Nem új: szerepelt az albumközi Három percig kislemezen. És azt hiszem, ez volt a visszatérésre használt dal, 2002. nyara felé... Fekete-fehér videoklippel, talán a Fix.tv-n figyeltem fel rá.

Hogy magáról a szerzeményről is mondjak valamit: jelen van valamiféle nekem tetsző, könnyed, optimista hangulat, de elismerem, rockosabb koncertváltozatban ugyanilyen jó, ha nem jobb.

Az az elcsépelt közhely ugrik be, hogy kell egy kis áramszünet...

05. Ballagás

Rockos, lázadozó tinik himnusza lehet ez, bár én nem tudom pontosan megítélni, mert nem vagyok rockos, lázadozó tini. :) Csak következtetek.

De tetszetősnek találom, azért is, mert hosszú, vidám és sokakat mozgósító vonatozások rémlenek a koncertekről... És már a hegedű-felvezetés idején libabőrös lesz a hátam és várom az összekapaszkodást. :)

Újabb berekedés, a végén az "előbb, előbb, előbb, előbb..." miatt, de élvezem. Szeretem, hogy van mi miatt berekedni.

06. No meg a bor

Nos, erről pedig hosszú, vidám és sokakat mozgósító körtáncok jutnak eszembe... Megjegyzem, sörös vagyok, de jó ez a boros nóta. :) Számomra a sör a palackozott remény.

Nem hittem volna, hogy torzított énekhangra lelek egy EH-lemezen. De semmi gond.

Ja, és igen, videoklip. Életem egyik legjobb koncertjén forgatták, 2003. május 2., a Bahnhofban, Székesfehérvárott.

07. Fekete Anemona

Ez sem új, ez is rajta volt a Három percig kislemezen, új, angol változatban pedig A párna mélyén / No meg a bor kislemezen is. Szubjektív értékelés alapján az EH legjobb videoklipje fűződik az Anemonához.

Lassúzó párokat látok magam előtt, és azt, ahogyan ezzel a nótával próbálok meggyőzni egy lányt a szükségességemről és arról, hogy ő igenis szerethető.

Az elején mintha visszhangozna valami, sajátos és méltóságteljes atmoszférát keltve. Ugyanilyen tökéletes egységet érzek közben a gitár és a síró hegedű között.

08. 151. zsoltár

Gitár mellé fonódik a hegedű, ez nagyon is rendben van, de a versszakok sem lemezen, sem élőben nem fogtak meg, mindig a refrén indított be. Azt hiszem, koncerten ennél a dalnál szoktam újabb sör után nézni.

09. Odakint a földön esik

Melankólia, a megfelelés miatti bizonytalanság okán és mert értéktelen az élet, de mégsem elég olcsó a megtisztuláshoz. A kritikus témához képest nem annyira karcos a hangzás.

Lehet, hogy ekkor szoktam sört venni?

10. Cheapness

És most meg azt hallom Nap hangján, hogy "idegennyelvű szerzemény következik..." És ugrálni kezdenek a népek, én meg a falnak dőlök. Bólogatásra ösztönöz, de jelentékenyebb aktivizálódásra már nem.

Bár tempós, lelkes. De valami hiányzik, legalábbis számomra.

11. Felhívás keringőre

Ismét rakoncátlankodik Nap gitárja? :) Képtelen vagyok elszakadni a koncertes képektől, látom, amint Gyuszi a mikrofonhoz lép, és teketóriázás nélkül, punkosan belevág a dalba. A lelkesen sikítozó tinikkel bővült közönség az első szótól vele együtt sorolja a szavakat.

Gyors, nyers, energikus menetben részesülünk, bár nem úgy, ahogyan a sikítozó tinik szeretnék. :)

12. Mese a kétféle emberről

Hangsúlyosabban tér vissza a hegedű, és lassítunk a punkos durvulás után. De csak alig észrevehetően.

Van, aki sokat ér, eredeti, és van, aki mérges ezért. Irigy, mert csak sablonos tud lenni. A kisebbrendűségi érzés miatti feszültséget úgy próbálja levezetni, hogy (az ő szemszögéből nézve) "rendberakja", "felébreszti az álomvilágból" a másikat.

Ez az a kétféle ember.

13. Miért ne kérném?! (Kétperces szerelmes)

Javíthatatlanul nőzős korszakom tér vissza ezzel is, mivel ezt is orvul felhasználtam az említett lány meggyőzésére, és rövid ideig úgy tűnt, sikerült is. De megtudtam, mennyire más szemszögből nézzük a kapcsolatot (már ha az volt).

Gitár ciripel, hegedű sír, Nap pedig a mások által megbántott lény szívéről próbálja lehántani a kérget. Nem tolakodóan, hanem érzéssel. Lassan.

+1. Ráadásdal, cím nélkül :)

A Miért ne kérném? mögé helyezett ráadás, a 8. percben kezdődik. Leheletnyivel tempósabb.


Még a Holdról is visszajönnék miatta: A Gyula meg én az öcsémnek, A párna mélyén, Három percig, Ballagás, No meg a bor, Fekete Anemona, Felhívás keringőre, Miért ne kérném? (Kétperces szerelmes) + ráadás

Nem tekerném át, ha ez szólna a rádióban: XXI. századi klauzúra, 151. zsoltár, Odakint a földön esik, Cheapness

Jobb lett volna, ha a Hold sötét oldalán marad: ---

Bár azt hiszem, a Ludditák (és a Porcogó) hallgatása kezdi elvonni a figyelmemet az EH-ról, próbálom idefókuszálni a gondolataimat. Tehát a második lemez számomra: szerves, lekerekített szélekkel, sünis, békés, lelkes, a felnőtté válásnak még nincsenek jelei, illetve amiket annak vehetnék, azok inkább a tinédzseres keserűség és lázadás tünetei (lásd: Ballagás). A még nem véleményezett első album logikus folytatása, következménye, továbbvitele. A Cserélnénk magunkkal címet viselő harmadik lemez sem rossz, csak más. Szögletes, fehér, letisztult, mérges, felnőttes. Lásd itt.

Retrográd módon, az LHF-korszak reklámcsíkjával ajánlom az
eggyel frissebb, CsM-korszakban lévő Eleven Hold-honlapot:

Azonban ez csak egy botfülű fehér srác véleménye. Mi a tiéd?

(vissza a kritikákhoz)