Bolondokháza 3.0 - Szaladgálj a folyosókon, senkit sem zavar.
intro
dalszöveg
lemezkritika
interjú
kép
guba zoli
link
mp3
szex
Bolondokháza 3 Guba Zoltán
Guba Zoltán írásai, a Kurírból
(1996. március 17. - 1998. február 15.)

Ház állott (1996. augusztus 18.)

Hát akkor vegyünk új lendületet, mert lássuk be, az olimpia ellustított bennünket, örökké csak a gubbasztás, szemet merevítés és düllesztés, mint szorulásos macska, amelyik végre a nullás lisztbe piszkít és a mancsával jól összekeveri a matériát, mert a cica akkurátus teremtés, akár mint Spakli kőműves, félmunkát nem végez.

És mégis, lám, ez a Spakli is tele van panasszal, hogy uram, nézzen meg alaposan, hát nem röhejes, az egyik szemem befelé tart, olyas, mintha direkt az orrlyukamat lesném, a másik: épp ellenkezőleg, úgy tesz, mintha önállósítva magát a tarkómra igyekezne, hogy meglesse, ott is kopaszodom-e. Az orrom, uram, na hiszen, az kész csapás, világol, mint szentjánosbogár, a család holdvilágnál nem kapcsolja fel a lámpát, felerősíti a beszűrődő fényt a nózim, amellett olvas. És hát szagolja meg, uram, olyan a leheletem, mint a savanyodásnak indult, izzadt teniszzokni. Na, uram, rendben is lennék, nem rínék, ha legalább az ágyban érnék valamit, de nulla, uram, amit produkálok, totális csőd, nem is tudom, mikor volt utoljára erotikus élményem. No, a múltkor, mintha életjelenséget tapasztaltam volna a füttyön, tudja, egészséges bizsergés, éreztem, emelgeti a fejét a büdös, hát kitakartam az asszonyt, hogy ébredezve hálásan felsóhajtson, hogy Jenő, ugye csak viccelsz, ...és tényleg megint rettenetesen csalódnia kellett. Hát élet ez, jó uram, én ebbe beleőrülök.
És olyan képszerűen sír Spakli, hogy a hallgatója szájában még a legédesebb bor, sőt a méz is megecetesedik, megpimpósodik és rögtön agyalni kezd, hogy derítse fel Spakli mestert, mielőtt ez a kedves hülye előtte vágná fel az ereit, vagy teszem fel, a publicitás kedvéért harakirit követne el.
És végső ideaként a levegőbe suhint, hogy a fene egye meg, hát semmi szükségem rá, de csináltatok valami munkát ezzel az idiótával, hogy ne ríjon... és az ember riadtan hallja a saját hangját, hogy mit csinál a hét végén, Spakli mester?
A mondatra Spakli mester erőteljes fejszámolásba kezd, hogy két hete volt negyedike, a múlt hét végén meg tizenegyedike, most jönne akkor tizennyolcadika? És még tovább számol, hogy a szeme vitustáncba kezd, muszáj megsajnálni, segíteni neki, hogy utána viszont huszonötödikének kéne következnie, és majd elsejének vagy másodikának, attól függően, hogy harminc vagy harmincegy napos a hónap, és így tovább, hogy együtt elszámolunk kétezerkettőig, s Spakli felderüljön, hogy egyébként ráér a hétvégén, és rögtön pihenőállást vesz fel, úgy kérdi, és mi lenne a dolog?
- Hát, Spakli úr, nem világos a kép előttem, de ez meg az, az biztosan lesz - titokzatoskodom. Legyen az meglepetés.
- Jó - feleli Spakli mester -, akkor adjon ötezret előlegbe. Ugye anyag költség, plusz áfa, ezmegazra kábé ennyit szoktam kérni. Szombat reggel hatra ott vagyok, jövendöli olyan arccal, ahogy vértanúk vonultak a máglyára tanaikat védve.
Lehetne inkább fél hét, kérem Spaklit, ne sokkoljuk a szervezetet korai ébredéssel. A fél hét már humánusabb idő, és a beton még akkor is köt. Na jó, mondja Spakli, maga a főnök, a felelősség is a magáé.
Jézus Mária, mit tettem, döbbenek rá, hát minek szántam meg ezt az embert, a francért hívtam, egyáltalán mit csináltatok vele.
A szakadatlan önmarcangolásból asszonykám riaszt.
- Zoli, miben mesterkedsz már megint?
- Semmi, semmi, nem lényeges.
- Látom én, hogy mesterkedsz, örökösen variálsz.
- Ó, csak szombaton jön a Spakli.
- Jézus, Mária! - csattan fel asszonykám, és tény, ilyen ijedtnek még csak egyszer láttam, cseresznyét szedni vittem, és csak a fa tetején jött rá, hogy tulajdonképpen ő szédülős, én pedig sajnálatos módon kölcsönadtam a létrát, amin visszamászhatott volna a földre. Utána akkor sem dicsért.
- Jézus, Mária! - csapja össze újból a kezét feleségem. Nokedli. A Spakli, hát ilyen nincs, ez nem lehet igaz.
Nem mondhatni, hogy felhőtlen asszonykám és Spakli mester viszonya, a múlt nyáron francos felújításba bonyolódtunk, már a negyedik kőműves, mester kezébe csaptunk, hogy akkor megegyeztünk és a negyedik is üzent, hogy momentán mégsem jön, elhúzódott az előző munkája, talán a jövő héten, esetleg a hónap végén, de legkésőbb ősszel biztosan jön.
Ez a Spakli, ez nem, ő, ahogy ígérte, jött is, gyorsan teleganézta a lakást betonnal, mésszel meg szerszámokkal, hogy semmi pánik, itt időben minden ragyogni fog. Már csak arra várt, rábökjünk a helyre, hová képzeljük a boltívet, ...és már az első ütéssel szétbarmolta a gázcsövet, hogy basszomázzon egy sort, ki volt az a marha, aki eztet idetette, majd eredeti küldetését feledve gyorsan lebontotta a csöveket, hogy szarok ezek, higgyenek nekem, szarok.
Amikor végzett a gázcsövekkel, leszedte a cirkogejzírt is, hogy ez is gagyi, de ne aggódjunk, nyugtatott, itten minden stimmelni fog.
És tényleg, már másnap hozta a cirkót, hogy ezt svarcban majd felszereli, de alig rakta falra a készüléket, hogy no, príma, látják, ez masszív konstrukció, na ja, tudnak a németek, a gyönyörű kütyü letépte a falat, rázuhant a csempére, hogy törjön az is, de Spakli csak mosolyogjon, csak legyintsen, én eztet a methalitot, fogadjanak el egy tanácsot, nem így képzelem, ez a csempe már avítt, nem megy a lakás hangulatához, majd én hozok csempét, meg hidegburkolót is.
És délutánra hozott is, valami Burkus nevűt, akinek az volt az összes tudománya, hogy órákig az orrát túrta és elképesztő büdös pálinkát ivott. Erős volt ebben a Burkusban a proletárösztön, a munkaadót élből utálta, ha tehette, cigarettára gyújtva megszakította a munkát, aztán szívott még egyet, persze közben nem szűnt meg az orrát piszkálni, ...és addig cigarettázott és szívta az orrát, hogy baj történt, a misung megkötött, és ez a Burkus tévedésből a misungban állt, és sehogy nem bírt onnan kilépni, ...és mi már aggódtunk, hogy ott marad nekünk örökre az előszobában, már kezdtünk pánikolni, hogy ez az ember legfeljebb állófogas lehet ott moccanatlan, ...és már majdnem nagyon megijedtünk, de akkor Spakli mester tapétavágójával kivágta Burkust a cipőjéből, hogy Burkus végre kilépett a matériából.
És Spakli ismét hangoskodott, főnök, minden rendben, ...és valami bontóért ment, talán ismerik, olyat hozott, amivel az aszfaltot törik, hogy azt mondja, most csodát fognak látni, úgy kiveszem onnan a cipőt, hogy sicc, ...és tényleg csodát láttunk, fúrt Spakli, hogy a misungból kipiszkálja a cipőt, de megszaladhatott a fúrófej, és akkor szépen, lassan víz árasztotta el az épületet.
Te, én ezt kirúgom, hepciáskodott Nokedli. Dehogy rúgod, dehogy rúgod, ha elmegy, nincs ember, aki ezt reparálja.
És akkor Spakli mester újabb embereket hozott, két vizest, hogy azt mondja, mostan kicseréljük ezeket a szarokat, mint a pinty, aztán a parkettázók jöttek, hogy a szétázott parkettával is csináljanak valamit. És Spakli új deszkákat hozatott, lassan felrakták, és kiderült, elfelejtettek alá szigetelést tenni, ...akkor a parkettásember rendkívül szellemesen apró lyukakat fúrt a parkettába, hogy a likakon keresztül majd homokot tölt bele, úgy kívánja megoldani a szigetelést, hogy ezt az embert a fúrójával együtt ki kellett dobni, ...hogy helyére újabb érkezzen, aki gyorsan, szinte hibátlanul felrakta az egészet, sőt le is lakkozta, és amikor már simán ragyogott minden, jöttek rá, rossz irányból süt be a napfény, a szalagparkettára merőlegesen, úgy nem maradhatott, hát újból fel kellett szedni, újabb tízezrekért, hogy Spakli viccesen megfenyegessen, jaj, főnök, miért nem szólt időben, csak pöcsöl, ez a maga baja.
És már végzett szinte mindenki, már erőteljesen tapsikoltunk, hogy na, csak vége lesz a felújításnak, amikor egy festő valami repedést gondolt eltüntetni a plafonon, és ahogy létrázott repedéstől repedésig, hogy no még egy kis maszatolás, és kész is, megbillent, estében elkapta a csillárt, és szakadt a csillár kampóstól, vezetékestől, vakolatostól, ...hogy asszonykám sikítson, hát ilyen nincs, ... és mégis van, ...és megint jöhetett a villanyszerelő falat vésni, kitépett vezetéket visszahúzni, gipszelni, ...aztán megint festők érkeztek, hogy visszacsinákolják az egészet, és mondták, hogy vigyázzak, vigyáztam, de a létrájukkal összebarmolták az új parkettát, amit megint csiszolhattak, kenhettek, ...hogy már azt higgyük, megőrülünk, s hogy nekünk már sosem lesz lakásunk, ...és végre jelentsék az emberek, hogy kész, ...és elégedetten térjünk szemlére, és a séta végén koccintsunk a mesterekkel, hogy ez igen, ez férfimunka volt, ...és akkor zivatar kerekedjen, hogy csak úgy rázza az ablakokat, ... és mi mosolyogtunk, itt belül bajunk nem lehet, ...és előbb csak foltok tűntek fel a mennyezeten, hogy a foltból vízcsepp nőjön ki, egyre szaporább, egyre nagyobb vízcseppek, hogy szaladjunk lavórért, edényekért, ...de hiába minden igyekezet, csak jöjjön, jöjjön a víz, mint a Niagaránál, és csak álljunk halálra váltan, hogy Spakli felkiáltson, oda se neki, nekem erre is van szellemes megoldásom, ... és akkor csúnyán, durván, eső ide vagy oda, kitessékeltem a házból, hogy ő ide többé be nem teszi a lábát, ...és újabb és újabb mesterek kezébe csaptam, hogy mindjárt jönnek, ... de nem jöttek, csak telefonon üzentek, hogy az előző munka elhúzódott, ... és már minden veszni látszott, hát ismét elballagtam Spakliért.
- Mester uram, jöjjenek azok a szellemes megoldások, tudja, garanciális javítás, ahogy jövendölte.
- Múltkor csúnyán viselkedett velem.
- Hiba volt, de lássa be, másnak is lehetnek rossz napjai.
- Többé nem fordul elő, ugye?
- Nem, mester uram, hát hogyan is képzeli.
És újra felvonult Spakli, most egészen népes csapattal jött, hogy főnök, figyelje meg, ukmukfukk összerakjuk az egészet, ne murgázzon.
És érdeklődni kezdett, hogy ki közületek az ács? Mivel nem volt jelentkező, két egészen vékony embert rendelt a tetőre, hogy gyorsan leszórják a cserepeket, aztán léceket dobáltak a földre, ...majd új léceket szegeltek, mi meg vertük a felhőoszlató dobokat, nehogy már essen az eső.
Az nem esett, csak egy előléptetett ács, aki a második nap végén már olyan magabiztosan mozgott a tetőn, mint valami macska, ...épp valami nejlont akart a lécekre tenni, de megcsúszott, a nejlon rátekeredett és gurult, gurult lefele az ács, csak az egyik kezét sikerült kiszabadítania, így azzal elkapta az ereszt, amit szépen letépett, hogy halljam Spakli hangját, semmi pánik, ki közületek bádogos, mondjuk te, mutatott az egyikükre, hogy már fel se nyerítsek a dühtől, csak csendes melankóliába zuhanjak, lógassam a fejem, mint katatón őrült, ...hogy néha Spakli jöjjön, főnök, van egy kis baj, és a mondatra automatikusan nyúljak pénzért, ...s hogy Spakli újabb és újabb ötletekkel jöjjön, mi lenne a megoldás, és minden ötletet valami dráma követett.
Kivetetett valami áthidalót, minek okán a ház eleje halkan letérdelt, mire Spakli egészen egykedvűen megszólalt, gondoltam, hogy ez lesz, gondoltam, de a puding próbája, hogy megeszik-e, fiúk, legközelebb az ilyen áthidalót nem piszkáljuk, hanem főnök, magának baj van az aurájával, maga direkte vonzza a bajt.
És arra lettem figyelmes, a szomszédok, ha tehetik, átjönnek, leülnek, nézik a tevékenykedő embereimet, hogy ja, szomszéd, ez jobb, mint a Dallas, több az esemény, ...s mi már nem reménykedtünk, hogy valaha lakhatunk, de Spakli szólt, no, máris megvolnánk, akadtak zökkenők, főnök, de hát hol nincs.
És ismét birtokba vettük a házat, hogy már az első este a gyerek beszoruljon a vécére, egy kép hangos csattanással leessen a falról, hogy jaj, tényleg gyenge a vakolat, az egészen száraz parketta meg ropogjon, mint maximka géppuska, a lefolyó elduguljon, a cirkó leálljon, és reggel, amikor szépen felsorakoztunk a teraszra, hogy azért sem engedjük a kedvünket elrontani, a terasz szépen, lassan elinduljon a kertbe, hogy csak sikítsunk, Jézus, Mária!, a támfal, ...hogy úgy pizsamában fussak Spakliért, aki rám függesztette tekintetét, hogy ideges, olvastam, ha a férfi indokolatlanul ideges, langyos vízzel kell mosnia a fütyijét, az idegességét sutty, kiviszi. Én, folytatta Spakli mester, vizuális típus vagyok, képzelje, világbajnoki döntőn meccselünk a brazilokkal, a stadion tele férfival, és hát ki nem ideges ilyenkor, most képzelje, kilencvenezer férfi, és mindenik a füttyöt mossa, hát nem csodálatos kép, fejezte be ez a Spakli, és akkor legendás türelmemet kissé veszítve szelíden, szellemesen annyit szóltam, Spakli, a kurva anyját magának.
És ezt a mondatot még párszor elismételtem otthon is, ahol csak annyi történt, szólt Spakli az utolsó nap, hogy főnök, maradt kis bekevert matéria, a barátságunkra való tekintettel helyrepofozom a garázst is, ...és ajtót cserélt, falat húzott, hogy az legalább szép volt, jó volt ránézni, ...és néztük is, hogy a fenébe, hát hogy jön ki innen az autó, szűkre szabta Spakli a járatot, hogy még cipőkanállal sem bírtunk kiállni, hát nekiálltam az ajtót szélesíteni, és vertem, püföltem azt a garázst, ezt bezzeg flottul összerakta, hanem egy jókora vakolat a mennyezetről a kocsira esett, belapította prímán, hogy kínomban olyan mondatot mondtam, amiben kétszer volt benne a mester neve, hogy Spakli, Spakli, a jó kurva anyádat.
Hát lányos zavaromban, én állat, pont ezt a mestert hívtam el magunkhoz, hogy asszonykám rám függessze tekintetét, hogy Zoli, te hülye vagy? Hát elfelejtetted, mit művelt nálunk vagy a szomszédnál?
Hát lehet azt elfelejteni?
Ez a Spakli szerzett kőport, hogy azt mondja, olcsón bekőporozza a házat, és hihetetlen lendülettel munkához látott, csak fújta, tekerte a kőport a házra, hogy mire hazajöttek a szomszédok, látták, hogy nem látnak semmit, beporozta Spakli az ajtókat, ablakokat, hogy hú, ezt tényleg elfelejtettem, de oda se neki, menjenek el a kispiacra, olcsó krumpli jött, mire visszaérnek, ragyog minden, és Spakli slagot szerzett, hogy majd azzal leveri az ablakról a matériát, és locsolt, locsolt, és észrevétlenül szépen belökte az ablakot, és csak locsolt, félig elárasztva a szobát, és a szomszéd a piacról jőve a rossz lába ellenére nem volt rest, fogott egy lapátot, és azzal üldözte Spaklit, hogy most agyonütöm, ...és előtte loholt Spakli, hogy néha hátraforduljon, aki dolgozik, hibázhat.
És ezt már másnap bizonyította, felrakott egy kéményt a tetőre, de sikerült a kéményt eldugaszolnia, hogy az összes füst és korom a lakásba dőlt.
Hát ő jön hozzánk, hogy már sem nappalom, sem éjjelem, agyalok, mi a fenét csináltassak vele. Mivel jövök ki a legjobban.
Készíttessek vele bográcsolóhelyet, mint T. doki, aki elégedetten szemlélte a bográcsolót, és milyen jó, hogy ott volt, mert kedvenc kutyája, a Bruni is arra járt, és gondolta, nekiveti a hátát a bográcsolónak, hát lazán nekidőlt, hogy egy sor tégla a hátára pottyant, hogy T. doki szedte ki a kövek alól Brunit, aki ezért hálából megharapta a kezét, és a kutyus azóta úgy meg, mint aki jön, néha hátra-hátra fordítja a fejét.
Vagy állíttassak be vele új ajtót, mint Simon szomszéd, aki végső elkeseredésében ráfanyalodott erre a Spaklira, de az ajtó szorul, és veszettül csikorog, Simon szomszéd azóta az ablakon ugrál ki és be.
Dráma ez, hölgyeim és uraim, dráma, szinte rettegek.
És most veszem észre, hogy locsogok, nem is erről akartam szólni, hanem arról, hogy Bingó vadul csajozni kezdett, megunta a Murányi Manyit, hogy elválok, fiúk, el én, ha beledöglöm is.
Hát erről kéne szólnom, de Spakli jön ma hozzánk, s ez egész összezavart. Az úr legyen hozzám irgalmas, ...és persze önökhöz is.

Mivel a Kurír már nem létezik és nem tudom, hogy ezeket az írásokat védi-e még a szerzői jog, emellett nem belőlük fogok meggazdagodni, hanem az irodalmi és szórakoztató értékük érdekel, hagyjanak békén az esetleges pereskedők.